HETOX KFT.

KÁRTEVŐMENTESÍTŐ

Tel.: 06-20/971-51-81 Heves térség | 06-20/263-55-41 Eger térség | Mail: kartevo@outlook.hu


Különleges kártevők

Tartalom


Ruhamoly
Szűcsmoly
Szűcsbogár
Gyapjúbogár
Igazi múzeumbogár
Nagy múzeumbogár
Pusztító múzeumbogár
Kis kopogóbogár
Házi cincér
Szíjácsbogár
Ászkák
Fonálférgek
Meztelencsigák
Penészevő gabonabogár
Nyest
Görény
Százlábúak-ezerlábúak
Pókok
Közönséges vakondok

 

Különleges Kártevők

Textil- és szőrmekártevők

Világszerte elterjedtek olyan rovarok, amelyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú, szőrme és toll legfontosabb károsítói. Fénykerülők. Aktív és passzív úton egyaránt terjednek.
Legnagyobb ártalmat a különféle molyok, illetve bogarak okozzák.

Molyok

A molyok közül a ruhamoly kártétele a leggyakoribb, de alkalmilag a szűcsmoly is megjelenhet.

Áttekintés

Teljes átalakulással fejlődnek. Évente több nemzedékük van. Csak a lárvák károsítanak.
Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú, valódi selyemből készült ruhaanyag, filc, perzsaszőnyeg) szőrmében, ágytollban, szőrrel tömött matracokban, gyapjú- és textiltároló helyeken, ruharaktárakban fordulnak elő, ritkábban állati eredetű termékekben és takarmányban is megtalálhatók.


Ruhamoly
(Tineola bisselliella)

Tartalom
5-8 mm hosszú rovar, kiterjesztett szárnytávolsága 10-16 mm. Feje borzas. Mindkét szárnya hosszúkás, keskeny, kihegyezett. Az első szárny teljesen rajzolatmentes, világos, kissé csillogó, selymes, vagy áttetsző-szalmasárga színű. A hátsó szárny fehéres, hosszú pillákkal.



A nőstény egyesével több, mint 200 parányi petét helyez el olyan anyagra (textil, gyapjú, szőrme, toll), amely később lárvájának táplálására szolgál. A 8-10 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő lárva a tápanyagból lakócsövet készít, amelyet hely-változtatáskor mindig magával visz. A lárva teste szürkésfehér, feje sötétbarna, lába és pontszeme nincs, rágókészüléke különösen jól fejlett. A vedlések száma és fejlődésük időtartama a tápanyagtól is függ.
A lárva teljes fejlődése elérése után a lakócsövön belül bebábozódik. A 7-8 mm nagyságú, sárgás báb sötét, háborítatlan helyeken, hosszabb ideig tárolt anyagokban, kárpitozott bútorok mélyedéseiben, szőnyegek és szekrények alatt lelhető fel. Teljes fejlődési időtartama szobahőmérsékleten 2-3 hónap.
A molylepke a helyiségekben májustól kezdve egész napon át repül. Évente általában két nemzedéke van, de jó meleg, központi fűtéses helyeken 4 is lehet.
A háztartások egyik leggyakoribb textil- és szőrmekártevője.
Tartalom

Szűcsmoly
(Tinea pellionella)

Tartalom
9 mm hosszú, borzas fejű lepke, kiterjesztett szárnytávolsága 11-17 mm. Mindkét szárnya megnyúlt, tojásdad alakú. Az elülső szárnyak sárgásszürkék, sárgásbarnák, mintázatuk elmosódott, 2-3 fekete folttal. A hátsó szárnyak világosabbak, aránylag hosszú pillázattal.



A nőstény petéit egyesével helyezi el a tápanyagokon. A kikelt lárva testét körülvevő lárvatokot készít, állandóan a lárvatokban él, melyet magával hord és veszély esetén abba azonnal visszahúzódik. A pergamenszerű lárvatokot kívülről különböző összerágott anyagokkal fedi be, így annak színe a környezet színével megegyezik. Mivel a hernyó rágási helyét gyakran változtatja, és a lárvatokot is állandóan bővíti, ezért a lárvatok színe változhat. Bebábozódás céljából felfelé vándorol a falakon, majd egy sötétebb helyen a felülethez ragasztja magát.
A molylepke általában melegben repül. Évente két nemzedéke van és a második nemzedék lárvái telelnek át.
A szabálytalan rágások a szőrme- és gyapjúanyagokon jól észrevehetők, sőt azokon a lárvatok is gyakran felfedezhető.

Bogarak

Legnagyobb jelentősége a szűcs- és a gyapjúbogárnak, illetve a múzeumbogaraknak van.

Áttekintés

Teljes átalakulással fejlődnek. Legtöbb esetben csak a lárva károsít.
A legkülönfélébb állati eredetű anyagokban (gyapjú, selyem, toll, szőrme, nyersbőr, szárított hús) fordulnak elő.
Tartalom

Szűcsbogár
(Attagenus pellio)

Tartalom
4-5 mm nagyságú, ovális alakú, finom szőrzetű.
Lárvája hátrafelé keskenyedő, testvégén világosbarna, hosszú szőrpamaccsal. A lárva kifejlődve farokszőrzet nélkül 9-10 mm hosszú. Fejlődése egy évig tart.
Szabadban él, élénk mozgású, de érintésre holtnak tetteti magát.
Kárpitozott bútorokon is fellelhető.
A molyrágással ellentétben nyomukban szövedék nem látható.
Tartalom

Gyapjúbogár
(Attagenus piceus)

Tartalom
3-4,5 mm nagyságú, barna, vagy fekete, alul sárgásan szőrös.
A nőstény a táplálékul szolgáló anyagra, csomókban 40-50 petét helyez el. A lárva
12 mm hosszú, sötétbarna. Hosszúkás testét sűrű, rövid szőrzet borítja, a testvégen pedig világosbarna, hosszú szőrökből álló pamacs található. Kedvezőtlen környezeti feltételek mellett a fejlődés 1-3 évig eltarthat, de fűtött helyiségben általában 1 év.
Szemes gabonában, növényi őrleményekben szárított tésztafélékben, dohányáruban, hal- és csontlisztben, valamint tojásporban is megtalálható. Szabadban virágokon és madárfészkekben is fellelhető.

Múzeumbogarak

Közös jellemzőjük, hogy a fiatal egyedek párzás előtt virágokon a szabadban élnek, és a helyiségbe kizárólag aktív úton, berepüléssel jutnak be. Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet. A rovargyűjtemények félelmetes károsítói, amit teljesen elpusztítanak, szétrágnak.
Tartalom

Igazi múzeumbogár
(Anthrenus museorum)

Tartalom
2-3,5 mm nagyságú, megnyúlt ovális alakú. Testfelülete feketén pikkelyes szétszórt sárga foltokkal, alul jórészt fehér.
A nőstény a károsítandó anyagra helyezi el petéit. A lárva egész teste szőrözött, amely felül barna, alul sárgásfehér.
A szárított gyógynövényekben, állati eredetű takarmányokban és kárpitozott bútorokban is előfordul.
Kizárólag a lárva károsít. A megtámadott anyagokon, a textíliákon lyukakat fúrnak, a szőrmékben foltokat rágnak, a rovargyűjteményeket teljesen szétrágják. A fertőzött tárgyakon levedlett üres lárvabőrök találhatók.
Tartalom

Nagy múzeumbogár
(Anthrenus scrophulariae)

Tartalom
3-4,5 mm nagyságú. A szárnyfedőkön oldalt szélesebb fehér pikkelyezettség alakul ki, fekete foltokkal.
Lárvája olajbarna feketésbarna szőrözöttséggel, a testvégi szőrnyaláb nyílszőrei igen kihegyezettek. A kifejlődött lárva 5 mm is lehet.
Elsősorban textílipari anyagokban, termékekben (szőnyeg) fordul elő, de a rovargyűjteményekben is megtalálható. Kimondottan házon belüli károsító. A textíliákon lyukakat fúr. A fertőzött tárgyakon levedlett szőrös lárvabőrök utalnak a fertőzésre.
Tartalom

Pusztító múzeumbogár
(Anthrenus verbasci)

Tartalom
1,8-4 mm nagyságú rovar. Teste felül barnásfekete, fedőin okkersárga, vagy fehéres rajzolattal, alul fehér, vagy szürke.
Nősténye a károsítandó anyagra egyesével átlagosan 20 petét helyez el. A lárva 4-5 mm hosszú, világos szőrözöttségű, a fejen főleg lefelé álló szőrökkel. A lárvák az utolsó lárvabőrben ősszel és tavasszal bábozódnak be. Fejlődési idejük átlagosan 1 év.
Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet. A fiatal bogarak párzás előtt a szabadban virágokon élnek.
A legkülönbözőbb növényi és állati eredetű anyagokban (gabona, szárított gyógynövény, húsipari termék, gyapjú, bőr) előfordul, de kárpitozott bútorokban is megtalálható. Leggyakrabban a zavartalan, háborítatlan helyeken, lomtárakban rovargyűjteményekben szaporodik el.
A megtámadott anyagokon, a textíliákon lyukakat fúrnak, a szőrméken foltokat rágnak. A fertőzött tárgyakon levedlett, üres, szőrös lárvabőrök találhatók.
A fertőzés minden évben újból kezdődik.

Farontó rovarok

A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek födémgerendáit, tetőszerkezetét, a szarufát, a gerendákat, a székoszlopokat, ablakok tokszerkezetét; a padlózati faanyagok közül a vakpadlót, a párnafát, és a tölgy parkettát, egyes esetekben pedig használati tárgyakat, különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják.
A farontó rovarok egy része – a farontó gombákhoz hasonlóan – csak a fenyőféléket, vagy csak a lombos fákat támadja meg, más részük viszont bármely fában élhet, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek számára csak egy megadott fafaj kedvező, de válogathatnak a fa különböző részei között is. A faanyag alkotórészeit táplálkozásukhoz, szaporodásukhoz, fejlődésükhöz használják fel, de az védelmüket is szolgálja.

Biológiai sajátosságok

Elsősorban a lárvák a fapusztítók. A megtermékenyített nőstény petéit rendszerint a fa kérge alá, annak résébe, repedéseibe, sebzési helyeire rakja, illetve az erre a célra készített furatokba, esetleg a már meglévő rovarjáratokba helyezi el, táplálékban gazdag helyre, ahol azokat viszonylag védettnek tekinti.
A petéből rövidebb-hosszabb idő után kibúvó, állandó rágással táplálkozó lárva igen erős, fogazott szájszervével a fában alagútszerű járatokat, ún. rágásmeneteket fúr. A faforgács darabokat apró részecskékké dörzsöli szét, amelyek bélcsatornáján áthaladva igen finom szemcséjű anyagként, ún. furatlisztként marad vissza. A lárva a faanyagot közvetlenül, vagy a vele együtt élő szervezetek, így leggyakrabban a farontó gombák közvetítésével táplálkozásra használja fel. A lárvaállapot általában egy-két évig tart, majd ezt követően a lárva megfelelő helyet, ún. bábbölcsőt készít magának, abban bebábozódik és néhány hét múlva kifejlett rovarként az általa kialakított kirepülő nyíláson (röplyukon) keresztül elhagyja a fát.
A peterakástól a kifejlett rovar megjelenéséig tartó idő rendkívül változó, adott fajra jellemző tulajdonság, de attól is függ, hogy a lárva milyen környezeti tényezők, hőmérséklet- és nedvességviszonyok között fejlődött, valamint milyen minőségű és mennyiségű táplálék állt rendelkezésére.
A fa keményítő- és fehérjetartalma a lárvák fontos tápanyagai, melyek hiányában képtelenek a fejlődésre, csökkent keményítőtartalom esetén pedig a fejlődés ideje növekszik meg jelentősen. A farontó rovarok többsége szoros kapcsolatban él különböző baktériumokkal és gombákkal, amelyek a fa sejtfalának lebontásával segítik a lárvák táplálékszükségletének biztosítását. A nedvességtartalomnak ugyancsak a táplálkozás szempontjából van jelentősége. A nedvességigény fajok szerint eltérő, de a lárvák életkorától is függ, így pl. a fiatal lárvák számára a nagyobb nedvességtartalom a kedvezőbb, ha viszont a faanyag nedvességtartalma csökken, táplálkozásuk és kártételük lelassul.
A farontó rovarok életében a hőmérsékletnek fontos szerepe van, ami a peték és lárvák fejlődésének időtartamát meghatározza. Életműködésük átlagos hőmérsékleti tartománya 10-40 °C között van. Tartós meleg a lárvák kimerülését, elernyedését, majd lassú pusztulását okozhatja, magasabb, 55 °C feletti hőmérséklet pedig gyorsan elöli őket. A hideg dermesztő hatásával szemben viszont kisebb érzékenységet mutatnak. Nagyobb fagy pusztulásukat okozhatja, azonban a mérsékelt hideget a hazai fajok jól elviselik, és a hideg okozta merevség a meleg időjárás beköszöntével megszűnik. A lárvákat a hőmérsékleti változásokkal szemben a faanyag rossz hővezető tulajdonsága védi. A túlságos hideg és meleg leginkább a kéreg alatt élő lárvákat érinti. Minél mélyebben él a lárva a megtámadott faanyagban, annál nagyobb a védettsége a hőmérsékleti változások káros hatásával szemben.
A kirepülési nyílás mérete és formája, valamint a furatliszt állaga elősegíti a károsító rovarfaj meghatározását.
Hazai viszonyok között a kopogóbogarak közül a kis kopogóbogár, a cincérek közül a házi cincér, a falisztbogarak közül pedig a szijácsbogár jelentősége a legnagyobb.
Tartalom

Kis kopogóbogár
(Anobium punctatum)

Tartalom
Háziasodott rovar, amely főleg a védett terekben levő fenyőfélék és lombos fák anyagát támadja meg. Az épületek párásabb, hűvösebb helyiségeiben az ajtó-, ablaktokokon, lambériákon, lépcsőkorlátokon, bútorok fallal, vagy padozattal érintkező részein, pince nélküli földszinti helyiségek padlózatán, a födémgerendákban, illetve nem megfelelően fűtött régi kastélyokban, templomokban, múzeumi raktárakban fordul gyakran elő.
Az épületek megmunkált és beépített faanyagának, a fából készült rendkívül értékes múzeumi tárgyaknak (pl. faszobroknak, régi bútoroknak) legveszélyesebb károsítója.



A rovar népies elnevezése „halál órája” onnan ered, hogy a kifejlett rovarok nászidőben egymás hívogatására fejüket a fához ütögetve jellegzetes kopogó hangot adnak.
Ezt a szobák éjszakai csendjében a régi bútorokból hallatszó misztikus hangot tekintik a halál órája ketyegésének. A hangnak azonban semmi köze sincs a halálhoz, hacsak az nem, hogy az ilyen rovaroktól megtámadott öreg bútorok élete forog veszélyben.
A 3-5 mm hosszú, sötétbarna színű rovar megtermékenyített nősténye a kirepülési nyíláson keresztül tér vissza a fa belsejébe, ahol petéit többnyire kis csomókban rakja le, de azokat a résekben is elhelyezheti. A lárvák a petéből 2 hét múlva kelnek ki, és azonnal megkezdik alagútépítő munkájukat. Élettevékenységüket a fán található lyukakból kihulló finom, laza, lisztszerű rágcsálék jelzi. A lárvák fejlődési ideje általában 1 év, de kedvezőtlen körülmények között 2-3 év, sőt ennél hosszabb is lehet.
Legkedvezőbb számukra a 22-23 oC hőmérséklet, és a 20-25 % nedvességtartalmú fa. A gombával fertőzött fában a lárvák fejlődési ideje rövidebb.
A lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be, majd 2-6 hetes bábnyugalom után a kifejlett rovar az 1-2 mm-es, kör alakú kirepülési nyíláson keresztül hagyja el a fát. A kifejlett rovar csak 2-4 hétig él, kitartóan és igen jól repül, ezért nagy távolságra is képes eljutni. Mint háziasodott rovarfajnak határozott rajzásideje nincs, de legnagyobb számban általában április-augusztus között fordul elő.
A lárvák a fát alaposan összerágják, átfúrják. A fertőzésre általában a megtámadott fa felületén mutatkozó, sötétnek tűnő apró röplyukak, esetleg a lyukakból kihulló furatliszt figyelmeztetnek, de jelenlétükre nem ritkán már csak a fa pusztulása utal.
Az épületekbe leggyakrabban a fertőzött anyaggal kerül be, de alkalmanként oda be is repülhet.
Tartalom

Házi cincér
(Hylotrupes bajulus)

Tartalom
Lakóházak, hétvégi házak, lakások kizárólag fenyőből készült faanyagaiban, az erősen felmelegedő helyeken, elsősorban a padlásterekben igen gyakran fordul elő. Hazánkban a beépített fenyőféléknek, különösen a padlástér tetőgerendázatának, az ajtó- és ablaktokoknak legveszedelmesebb károsítója, de néha a bútorokat sem kíméli.



A 10-20 mm hosszú, szürkésfekete színű rovar megtermékenyített nősténye a peterakásra alkalmas faanyagot szaglószerve segítségével hosszabb keresés után találja meg. Petéit kis csomókban a faanyag repedéseibe, pórusaiba helyezi. A lárvák a petéből két hét múlva kelnek ki, és először a fa puhább részeiben fúrnak járatot. A lárvák fejlődéséhez a fa 25-30 %-os nedvességtartalma és a 28-30 oC hőmérséklet a legkedvezőbb.
A lárvák fejlődési ideje igen hosszú, általában 2-5 évig tart, és elsősorban a táplálék fehérjetartalmától függ.
Évszázados faszerkezetekben ritkábban telepszik meg, mert a régi faanyagok alacsony fehérjetartalma nem biztosít számára e fontos tápanyagból elegendő mennyiséget.
A 20-30 mm nagyságú lárva előkészíti kirepülési nyílását, majd bölcsőt alkot. Ez tulajdonképpen egy kitágított járatrész, amelynek végét rágcsálékkal tömi el. Ezen kívül csak egy igen vékony, 1-2 mm nagyságú faréteg választja el a külvilágtól. A fa külső felülete ilyenkor még sértetlen. A 3 hetes bábállapot után a bábból kikelő kifejlett rovar még egy ideig a bábbölcsőben marad, majd 5-7 nap múlva a fa vékony felületi rétegét átrágja, és a 4-6 mm nagyságú, ovális alakú repülési nyíláson keresztül hagyja el a fát.
A rovar teljes kifejlődési ideje általában 4-5 év, de 10-20 év is lehet! A kifejlett rovarok jól repülnek, de csak igen rövid ideig, 20-30 napig élnek. Leggyakrabban július-szeptember között fordul elő.
A tartószerkezet összefurkálásával és ezáltal teherbíró képességének csökkentésével jelentős gazdasági kárt idéznek elő. A fertőzés a fán található röpnyílásokból, az azokból kihulló nagy mennyiségű furatlisztből gyakran már túl későn ismerhető fel. Károsítására a lárvák rágcsálásakor hallható percegő hang is felhívhatja a figyelmet.
Lakóházakba rendszerint a fertőzött faanyaggal kerülhetnek be, de a kirajzó rovarok oda be is repülhetnek.
Tartalom

Szíjácsbogár
(Lyctus linearis)

Tartalom
Új épületek, lakások frissen lerakott parkettáiban, szegélyléceiben fordul elő. Világszerte elterjedt, hazánkban is gyakori faj.
A 2-6 mm nagyságú, sárgásbarna színű rovar nevét onnan kapta, hogy kizárólag a fa külső részét, a szijácsot károsítja. A megtermékenyített nőstény petéit egyesével, vagy csomókban, hosszú tojócsövével a faanyag edényeibe, néha a parketták réseibe helyezi. A petékből a lárvák 2-3 hét múlva kelnek ki, és egy évig tartó fejlődési idejük alatt járataikat a rostokkal párhuzamosan fúrják. A nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat kiválóan tűri (legkedvezőbb számára a faanyag 11 %-os nedvességtartalma), de a szárazságot is jól elviseli.
A 4-5 mm hosszú lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be, és a kifejlett rovarok az 1-2 mm nagyságú kerek röplyukakon keresztül jutnak a szabadba.
Rövid ideig, 1 hétig él. Tömegesen március-május között fordul elő, amit minden valószínűség szerint a hőmérséklet határoz meg.
Rágásával a száraz fa szíjács részét porrá őrli, szitává lyuggatja, így az használhatat-lanná válik. A fertőzésre a fán található röplyukak és a furatliszt hívja fel a figyelmet. Gyakran az ablakok körül mászkáló rovarok is azt jelzik, hogy szijácsbogárral fertőzött faanyag van a háznál.
Lakásokba a rossz minőségű, nem megfelelően hőkezelt, vagy tárolás közben fertőződött parkettával, szegélyléccel hurcolják be.
Tartalom

Ászkák
(Isopoda)

Tartalom
A rákok legsokoldalúbb csoportja, a Földön szinte mindenütt megtalálhatók. A legtöbb faj alakja többé-kevésbé félhengeres, hosszúkásan ovális. Kutikulájuk erősen meszes és általában pigmentált. Fejük az első torszelvényen fejtorrá nőtt össze, melyen egy pár összetett szem van. Mindkét csáppárjuk egyágú, rajta rendszerint sokízű ostor található. A legtöbb fajnak harapó szájszerve van. Háti torszelvényei szabadon állnak, rajtuk rendszerint pálcaszerű járólábak ülnek. Potrohuk viszonylag rövid.
A szárazföldi ászkáknál a kopoltyúlégzés visszaszorult, és előtérbe lépett a gázcsere a viszonylag nagyobb páratartalmú levegőből. Eredetileg váltivarúak. Számos fajra jellemző, hogy a fiatal állatok ivarszervei tökéletesen azonosak, és akár hím, akár nőstény is lehet belőlük.

Áttekintés

Az érdes pinceászka (Porcellio scaber) 11-16 mm hosszú, egyszínű, sötétszürke hátán rendezett, érdes szemölcssorok vannak.



A foltos pinceászka (Oniscus asellus) 15-18 mm hosszú, teste hasi oldalán lapos, háta domborodó. Nem tud teljesen összegömbölyödni. 7 pár egyforma lába van. Sötét-, vagy ólomszürke, a hát közepén és oldalán világosabb foltokkal.
Petékkel szaporodnak, éjjel tevékenyek.
Nedvdús, húsos terményeket (burgonya, hagyma, répa, káposzta, gyökérzöldség, gyümölcs) fogyasztanak. A gyökerekben, gumókban kisebb-nagyobb szabálytalan alakú üregeket, a leveles növényrészeken változó alakú karéjokat, lyukakat rágva károsítanak.
Aktívan és passzívan egyaránt terjedhetnek.
Főleg páratelt környezetben, üvegházakban, pincékben, zöldség- és gyümölcstároló helyeken és üvegházakban fordulnak elő, de alkalmilag a szabadban is fellelhetők.
Tartalom


Fonálférgek
(Nematoidea)

Tartalom
Részben korhadó anyagokkal táplálkoznak, részben parazita életmódot folytatnak.
Egyesek a növényeket belső parazitaként károsítják oly módon, hogy a növény nedveivel táplálkozva tápanyagait elvonják.
Alig 1 mm nagyságú, áttetsző, fonálszerű testű állatok. Váltivarúak, rendszerint petékkel szaporodnak. Testhosszuk általában a testszélesség 50-szerese.
Évente több nemzedéke lehet, a nyári hónapokban egyik nemzedék a másikat követheti.
Általában sokféle terményen élnek. A lárva és a féreg egyaránt károsít. A fertőzés általában körkörös foltokban jelentkezik. A raktározottak közül a nedvdús, húsos terményekben (hagyma, zöldség), leginkább azonban a burgonyában fordulnak elő, de különösen a dísznövénytermesztésben jelentenek veszedelmet, melyet növel, hogy parányi termetük következtében nehezen, vagy egyáltalán nem vehetők észre. Veszélyes károsítók. Elszaporodásukat csak az általuk előidézett megbetegedésről, elváltozásról állapíthatjuk meg.
Kizárólag passzív úton kerülnek a raktárakba behurcolásra.
A növény a szaporítóanyag (pl. vetőgumó, hagyma, dugvány stb.) útján is fertőződhet, és ilyenkor a féreg lárvája a növény sebzett részén keresztül hatol be. A férgek a burgonyagumóban, a héj alatt kisebb, 5-10 mm átmérőjű, nem mélyre hatoló, barna színű elroncsolódást okoznak. Raktározás alatt a férgek (nagyobb hőigényük következtében) komolyabb mértékben csak kora ősszel, késő tavasszal, vagy igen felmelegedett prizmákban károsítanak. Kisebb kártételeivel azonban gyakran találkozunk, amit esetleg más károsító rovására írnak. Kártételük másodlagos fertőzések, baktériumos megbetegedések megindítója lehet. Elnevezésük az általuk fertőzött növényi részhez kötődik.
Gyakorlati jelentősége miatt a burgonyagumó-és a szár-fonálféreggel foglalkozunk.

Burgonyagumó-féreg
(Dythilenchus destructor)

Parányi, 0,8-1,4 mm hosszú, áttetsző, hengeres alakú, karcsú testű, farokcsúcsa lekerekített.
A nőstény kora ősszel általában 100 petéjét a kiültetett gumókba rakja le, de a peték fejlődése csak tavasszal indul meg. A lárvák május végén, június elején kelnek ki, először a gumóhéj alatt táplálkoznak, a sejtnedvet szívják, fehérje- és szénhidrátbontó enzimet juttatva a szövetekbe.
A lárva és a féreg a kiszáradásra, illetve a hidegre rendkívül érzékeny. Raktárakban, a burgonyagumókban a fejlődésben levő lárva is áttelelhet.
A gumón kezdetben sárgás, később barnás folt jelenik meg, amely idővel nagyobbodik, és sötétebbé válik, selymes, bársonyos tapintású lesz, majd a barna folt alatt a gumó húsa besüpped. A gumót kettévágva az egészséges és károsított réteg határán fonálférgek nyüzsögnek. A féreg kártétele iránt a kései burgonyafajták általában fogékonyabbak, mint a koraiak.

Szár-fonálféreg
(Dythilenchus dipsaci)

Igen apró méretű, 1-1,5 mm hosszú, hengeres, üvegszerűen áttetsző, kígyó alakú féreg. Farka rövid, csúcsa hegyes.
A nőstény nagyszámú (200-250) petéjét a növényekben helyezi el, majd a kikelő lárvák rövidesen a növény vegetatív részeibe szétvándorolnak. A lárvák egy része a talajba kerül, más részük a sejtek között él a növényben, és az edénynyalábok mentén, a szárban fokozatosan felfelé halad. A féreg mozgását és a táplálék megtalálását vegyi inger irányítja.
A növényi maradványokban, vagy az élő növényekben levő lárva telel át, és a féreg a tavasz végére fejlődik ki. A tartósan száraz, aszályos időjárás ellen nyugalmi állapotba menekülve védekezik, „beszárad”. A téli fagyot jól viseli.
A nedvdús, húsos terményeken kívül uborkában, dinnyében, kukoricában, rozsban, zabban, komlóban és virághagymákban is megtalálható.
Tartalom

Meztelencsigák
Tartalom
A test elülső részén a fej jól elhatárolódik, amelynek hasoldali részén van a szájnyílás. A fejen négy tapogató található, amelyek kinyújtott állapotban meglehetősen hosszúak.
A tapogatók végén ülnek a szemek. A legtöbb csigafajnak lencsés szeme van, de ezek igen kis teljesítményűek. A csigák igen érzékenyen reagálnak a fényviszonyok változására, amit nemcsak a szemeik, hanem a bőrükben levő fényérző sejtek is érzékelnek.
Lassúságuknak megfelelően érzékszerveik nem különösen fejlettek. Egész testfelületükön vegyi és mechanikai ingereket érzékelő sejtek is megtalálhatók, a vegyi ingerek érzékelése segítségével találják meg táplálékukat.
Legfőbb sajátosságuk, hogy testük hasi oldalán erőteljesen fejlett, mirigyekben gazdag, izmos talp van, amely a helyváltoztatás szerve. A csigáknak nyálkaelválasztó mirigyük van, az általa termelt nyálkaszalagon, mint valami siklópályán haladnak előre.
Sok faj köpenye körül meszes héjat, ún. csigaházat visel, a héj azonban részben, vagy egészben vissza is fejlődhet.
Petéket raknak, sok faj kokonnak nevezett petecsomóját kemény héj burkolja, és egy-egy ilyen kokonban több tucat, vagy akár több száz pete is lehet.
Gyakorlati jelentőségük miatt három fajjal foglalkozunk.

Áttekintés

A nagy meztelencsiga (Limax maximus) 100-200 mm nagyságú, megnyúlt testű, félhengeres csupasz csiga. A test hátulsó harmada tarajos, bőrráncai erősek, durvák, hosszú, ellipszis alakúak. Alapszíne változó, sárgásszürke, szürke, ritkábban sötétszürke, rendesen barna, vagy fekete pettyekkel tarkázott. Háti pajzsa sűrű, szabálytalanul foltos, márványozott.
Az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger) 200-400 mm hosszú, taraja a test hosszának felén található. Alapszíne leggyakrabban feketésszürke, vagy fekete, néha piros, sárga, esetleg barna mintázatú. A pajzsa egyszínű, a test alapszínénél sötétebb.
A sárga pincecsiga (Limax flavus) 80-110 mm hosszú, bőre lágyabb, hátrafelé karcsúsodik. Alapszíne sárga, sötét narancs- vagy borostyánkő-sárga. Az alapszínbe ágyazva sötétebb pontok láthatók. A pajzs sárga, vagy sárgásszürke, számos, kerek, sárga, vagy részben sötét folttal.
Egyszerre 12-15 petét raknak, élettartamuk alatt összesen 300-at. Fejlődésük 9-11 hónap. Mászó útjuk nyálkája élénksárga.
Fejlődési idejük 1,5-2 év, élettartamuk 2-3 év. Éjjeli állatok, a nedves környezetet szeretik és ott is szaporodnak. Nappal sötét helyen tartózkodnak.
Nedvesebb, párateltebb környezetben, pincékben, zöldség- és gyümölcstároló helyeken fordulnak elő. Kedvező körülmények között jelentős mértékben elszaporodhatnak.
A nedvdús, húsos terményeket (burgonya, gyökérzöldség, káposzta, répa) károsítják. Rágásaik elég szélesek, néha üregesek. Előszeretettel fogyasztják a burgonyát, de egyéb zöldségfélével (pl. répa, gyökérzöldség, uborka, tök, káposzta és gomba), illetve gyümölccsel is táplálkoznak. A húst és a cukrot is megeszik. A károsított terményeken széles rágásnyomot hagynak.
Barlangokban, nedves odvakban, föld alatti lyukakban, ásott kutak oldalán és  pincékben fordulnak elő, de az élelmiszertároló helyeken is megjelenhetnek.
Aktívan terjednek, a helyiségbe bevándorolnak, a raktárakba passzív úton is bekerülhetnek.
Tartalom

Penészevő gabonabogár
(Alphitobius diaperinus)

Tartalom
Baromfiólakban, illetve a takarmányok tárolási helyein és istállókból kihordott alomban fordul elő

Áttekintés

5-7 mm hosszú, teste lapos, tojásdad alakú, sötétbarna, vagy fekete színű. Szárnyait repülésre nem használja.



A nőstény 300 db ragacsos felületű petét rak a résekbe és repedésekbe, amelyek nem vehetők észre, mivel a környezet pora hamar belepi. A petékből a barna színű, kígyószerűen mozgó lárvák kb. 14 nap alatt kelnek ki, majd bebábozódáskor az alomba több cm mélységig befúrják magukat. Optimális környezeti feltételek, 35 oC hőmérséklet és 85-90 % relatív páratartalom mellett fejlődési ideje kb. 2 hónap.
Elsősorban az alom korhadó, rothadó anyagával, az alomra hullott takarmányrészecskékkel és olajos magvakkal táplálkozik. A kissé penészes táplálékot az azokon levő gombafonalak miatt előszeretettel fogyasztja, ahonnan nevét kapta. A lárvák és a kifejlett rovarok dögökkel is táplálkoznak.
Rejtett életmódot folytat, kerüli a fényt és a hideget. A kis mértékű nyirkosságot kedveli, a túlságosan nedves környezetet azonban nem szereti. Leginkább az alomban, vagy az alomba kissé betemetett tárgyak (itatók, etetők) alatt található. Előszeretettel húzódik meg a padlózat és a fal repedéseiben, réseiben, takarmánykeverő üzemekben a zsákok alatt, illetve a baromfihullákban és a tojófészkekben. Számuk az alom mélységével és korával emelkedik. Legkedvezőbb életfeltételeit a szalmában találja meg, a faforgácsot nem kedveli. Az üres istállóban hosszú ideig életben marad.
A takarmánnyal, azok csomagolóanyagával (zsákokkal), vagy az alommal kerül passzív úton behurcolásra. Jelenléte a takarmány kedvezőtlen tárolási viszonyaira és annak kezdődő penészesedésére utal. Elsősorban azokon a helyeken szaporodik el tömegesen, ahol az almot hosszú ideig nem bolygatják.
Kártétele abból adódik, hogy az épületek szigetelő anyagait és fából készült részeit teszi tönkre. Az almot állandó rágásával porítja, a fertőzött takarmányt állatetetésre alkalmatlanná teszi. Különféle kórokozók átvitelével egyes állatbetegségek terjesztésében is szerepe lehet.

Ragadozók

A ragadozók közül a menyétfélék külsőleg egymástól meglehetősen eltérő, közepes, vagy apró termetű, értelmes, energikus állatok.
Rendszerint magányosak, az év nagy részében még a hímek és a nőstények sem igen próbálnak közeledni egymáshoz.
Az udvarlás durva, a hím a párzás előtt egyszerűen nyakon ragadja a nőstényt, majd később már semmi érdeklődést nem tanúsít a nőstény, vagy a kölykök iránt. Testük erősen megnyúlt, lábaik nagyon rövidek. Fogazatuk életmódjuknak megfelelő. Lekerekített fülkagylóik kicsinyek, alig látszanak ki a szőrzetből. Rendszerint saját testüknél kisebb termetű élő állatokkal táplálkoznak. A végbéltájékban valamennyi fajnál védekezésre, riasztásra, vagy tájékozódásra szolgáló bűzmirigy helyezkedik el, amelynek szaga az ember számára nem minden esetben visszataszító.
Az ember környezetében néha-néha a nyest és a görény jelenhet meg.
Tartalom

Nyest
(Martes foina)

Tartalom
Védettsége miatt jelentős mértékben elszaporodott. Kifejezetten vonzódik az emberi településekhez, ahol csűrökben és istállók padlásán telepszik meg, de alkalmilag a kertes házak tetőterében is előfordul.

Áttekintés

Kb. 40 cm hosszú, 20 cm-es farka van, fehér és villásan elágazó torokfoltjáról ismerhető meg.
Igen szapora. Utódai rendszerint kora tavasszal születnek. A kölykök vakok és süketek. 4 hónapos korukra viszont már végezni tudnak a zsákmánnyal, elhagyják anyjukat és egyedül élnek. Könnyed és gyors mozgású, szorongatott helyzetben ugrik, egyensúlyozását bozontos farka jelentősen elősegíti. Nagy mancsán erőteljes karmok vannak, talpa szőrös, ami jó fogást biztosít a fatörzseken és az ágakon. Végbélmirigye váladékával és vizeletével jelöli meg ösvényeit a fákon, vagy a talajon. Búvóhelye sziklahasadékokban, falak, kőrakások, rőzsekötegek között és odvas fában van. Szívesen tartózkodik parkokban, kertekben és bokrokkal benőtt sziklákon.
Alkonyatkor, vagy éjszaka indul vadászatra. Meleg bundája lehetővé teszi, hogy a leghidegebb télben is elhagyja otthonát. Mindent átvizsgál, ahol zsákmányt remélhet. Ha rábukkan a prédára, lerohanja és átharapja nyakszirtjét. Zsákmánya általában a bokros területek kisebb emlősei és madarai.
Rendszerint valamelyik közeli fa ágáról ugrik át a tetőre és onnan halad ahhoz a nyíláshoz (pl. tetőablakhoz), amelyen át a padlástérbe jut.
Kártétele abból adódik, hogy a padlásterekben megrágja a faszerkezeteket, illetve éjszakai hancúrozásával és rágásával a nyugalmat zavarja. A baromfiólak és a galambdúcok félelmetes rablója is lehet, megöli a tyúkokat, elhordja a tojásokat.
A gépjárművek motorházába bejutva a vezetékeket rágják át.
Tartalom

Görény
(Mustela putorius)

Tartalom
Kifejezetten keresi az emberi települések közelségét, különösen olyan helyeket, ahol baromfit tartanak. Természetes ellensége a patkánynak, ezért régebben patkányirtásra előszeretettel idomították.

Áttekintés

60-65 cm hosszú, oldala világossárga, hasa, lába és farka koromfekete. Vemhességi ideje 40 nap. A nőstény általában 5-6 kölyköt hoz a világra. Veszély esetén az anya élete kockáztatásával is védi utódait.
Gyakran telepszik meg az üregi nyúl kirabolt járataiban, a hörcsög kissé tágasabbra átalakított tanyáján, a sziklahasadékokban, vagy széltörte fák alatt, és csak ritkán készít saját maga számára önálló föld alatti járatokat. A szabad természetben, vizek mellett, erdők sűrű aljnövényzetében, bokros mezőkön rágcsálókkal táplálkozik, de elfogja az üregi nyulat, megeszi a földön fészkelő madarakat, sőt a halakat és a békákat is. Nem veti meg az érett bogyókat és a csonthéjas gyümölcsöket sem. Járataiban előszeretettel raktároz táplálékot, egér- és madárhullákat, tojásokat és különösen élő békákat, amelyek gerincét átharapva teszi őket mozgásképtelenné.
Magányosan jár, kitűnően úszik, leggyakrabban a talajon mozog és csak végső esetben mászik. Különösen a párzási időszakban, március-május között hallatszik gyakran kurrogó, kaffogó, élesen visító hangja.
Bűzmirigyeit előszeretettel használja, üldözőit váladékával lefröcsköli. Ezért a görény, mint az undorító szag jelképe ismeretes. Olyan kellemetlen szagot képes árasztani, hogy az ember és állat egyaránt óvakodik attól, hogy közeledjen hozzá, vagy üldözőbe vegye. Emiatt más ragadozók, így pl. a rókák is tiszteletben tartják.
Kártétele a baromfiólak megdézsmálásából adódik.
Tartalom

Százlábúak – ezerlábúak     
(Chilopoda, Centipoda – Chilonatha, Millipoda)
Tartalom
Pincében, fáskamrában, de néha kertes lakásokban is előfordulnak, ahol igen ritkán a hasonló formájú homoki vaspondró (Schisophyllum sabulosum), vagy a pirospettyes vaspondró (Blaniulus guttalatus) is feltűnhet. A rovarokkal közeli rokonságban vannak és testük is sok szempontból hasonló hozzájuk.

Áttekintés

Méretük 10-110 mm között változik, hosszú, megnyúlt testükön a lábak száma akár a százat is meghaladhatja. Utolsó lábpáruk általában hosszabb, amelyet az állat maga után vonszol. Ez ostorszerű, és zsákmányszerzési célt szolgál, mivel áldozatuk villámgyors körülhurkolására alkalmas.


Homoki vaspondró

Szaporodásuk módja nem eléggé ismert. A nőstény petéit csomókban összeragasztva a föld alatt helyezi el. A petecsomót váladékával körülburkolja, amivel nemcsak a szükséges nedvességet biztosítja, hanem az feltehetően a talajgombákkal való fertőzés megakadályozására is szolgál. A petecsomót a nőstény őrzi és gondozza, hátoldalára helyezkedve körülöleli. Ez idő alatt nem táplálkozik, kizárólag ivadékait védi az esetleges támadókkal szemben. Az ivadékok fejlődése 30-40 napig tart. A kikelt fiatal állatok még több hétig az anya gondozására szorulnak és annak testén mászkálnak, majd azt elhagyják és önállóvá válnak.
Rejtett életmódot folytatnak, nappal a helyiségek réseiben, repedéseiben, vagy a szabadban lombok, kövek és fák kérge alatt tartózkodnak. Mivel a levegő páratartalmára különösen érzékenyek és kültakarójuk a kiszáradástól csak kevéssé nyújt védelmet, ezért nedves, nyirkos helyekre húzódnak be. Mindig az árnyasabb, sötétebb helyeket kedvelik, a fényt kerülik. Éjjel élénkülnek meg, akkor igen gyors mozgással indulnak vadászatra. Testüket váltakozva megnyújtják, vagy összehúzzák, de olykor lábaik segítségével haladnak. Előrehaladásukat testük oldalirányú, kígyózó mozgásával segítik. Maguk előtt mindig ütögetik és tapogatják a talajt.
Ragadozók, rovarokkal és csigákkal táplálkoznak, de szükség estén növényi tápanyagot is elfogyasztanak. Első lábpárukon hatalmas méregmirigy van, melynek vezetéke a karom végén nyílik. A méreg zsákmányszerzésre és védelemre egyaránt hatékony fegyver, amely a gerinctelenekre, de gyakran a kisebb gerincesekre is halálos. A méreg megbénítja, vagy azonnal megöli az áldozatot, amelyet az állat felaprít és táplálkozásra előkészít. Zsákmányukról csak akkor szereznek tudomást, ha csápjukkal megérintik.Ellenségeikkel szemben nemcsak méregmirigyükkel, hanem harapófogószerűen működő, hátsó testvégükön levő lábpárjukkal is védekeznek.
Az ember környezetébe bevándorolnak, és riasztó látványuk undort keltenek.
Véletlen megzavarásuk esetén az embert is megharaphatják, amely azonban csak kis helyi duzzanatot okoz, így marásuk gyakorlatilag veszélytelen.
Tartalom

Pókok
(Araneae)

Tartalom
Lakásban, pincében, garázsban, lépcsőházban, esetleg a lakóház külső falfelületén fordulhatnak elő. Jelenlétükre az általuk készített leheletfinom pókhálók hívják fel a figyelmet.

Áttekintés

Méretük változó, hazánkban általában az 1-20 mm nagyságú fajok fordulnak elő. Négy pár lábuk és 6-8 szemük van.
Jellegzetes tulajdonságuk, hogy a testük végén levő szövőmirigyekkel hálókat készítenek. A mirigyet elhagyó, bonyolult fehérjéből álló váladék a levegőn megszilárdul és húzás közben rendkívül rugalmas fonallá alakul. Ez közlekedésükre is szolgál, magasabb szintről történő leereszkedésre, veszély esetén pedig visszamászásra. Ugrás közben és egyéb helyzetben is a fonal jelenti a biztonságot. A pókok fonalait népi nyelven „ökörnyálnak” is nevezik. A fonalak különleges közlekedési módnak tekinthetők, mivel ezek-kel a pókok sok kilométer távolságra a szél segítségével eljuthatnak. Egyes fajok elterjedésében ennek nyilvánvalóan nagy a szerepe.
A nőstények a lerakott petéket a fonálból készített szövedékbe burkolják. A kikelő egyedek a fajtól függő fejlődési idő alatt alakulnak át ivarérett példányokká. Érdekességük, hogy néhány faj hímje a párosodás után elpusztul, néha pedig a nőstény falja fel a hímet párzás után. Élettartamuk általában 1-2 év.
Hálójukban, vagy rejtekhelyükön (pl. repedésekben, lyukakban, csövekben) élnek és onnan indulnak vadászatra. Kizárólag ragadozó életmódot folytatnak, általában nem válogatósak, többségük rovarokat fogyaszt. Zsákmányukat különböző módon szerzik, azokra lesből rohannak és karomszerűen végződő lábaikkal ragadják meg, vagy hálóikkal fogják össze. Egyes fonalak ragadósak, az áldozatot az megfogja, más fonalakon viszont laza gubanc van, amelyben a zsákmány szőrei akadnak fenn.
A hálót a pókok fajukra jellemző módon a petéből való kibúvást követő első vedléstől kezdve életük végéig fonják, szövik.
A legismertebb és legszebb kerekháló küllőkre kifeszített körkörös szálakból áll.
A küllők fonala sima, a csigavonalé viszont ragadós szemcséket tartalmaz. A háló közepén sűrűbb szövésű terület van, ahol a pók időlegesen tartózkodik, sőt egyesek a zsákmányukat is itt fogyasztják el. Az egyik erősebb küllőszálat, vagy a központi térből külön kivezetett fonalat nevezzük vezérfonálnak, amely a pók rejtekhelyéhez vezet és ennek rezdüléséből észleli, hogy zsákmány került a hálójába. A kerekháló jellegzetesen padláson, garázsban, vagy teraszok csővázain található. A nem feltűnő hurokháló kusza, sok helyen rögzített, laza, hurkolt fonalakból áll, amely bokrok alján, zugokban, sziklarepedésekben, mellékhelyiségek sarkaiban fordul elő. A tölcsérháló (csőháló) vastag hálólap, melynek sarkához, vagy a közepéhez lefelé vezető cső kapcsolódik, amelyben a pók tartózkodik és onnan rohan ki villámsebesen, ha zsákmány kerül a hálóba. Ha támadás éri, a csövön át menekül el. Ilyeneket pincék zugaiban, elhanyagolt szobák sarkaiban, bokrokon, sziklarepedésekben, barlangok bejárati szakaszában láthatunk. A vitorlaháló sok kusza fonállal felerősített, sűrűn szőtt hálólap, melynek alsó oldalán függeszkedik a pók és vár a hálóban megrekedő zsákmányra. Elsősorban növényzeten, bokrokon és magasabb füveken fordul elő.
A hamar beporosodó háló hasznavehetetlenné váló „fogyóeszköz”, ezért a pókoknak igen gyakran kell új hálót készíteniük, amely rendszerint a régivel megegyező helyen, de annál valamivel magasabban található. Így gyakran több hálót láthatunk néha egymás felett, de csak a legfelsőnek van lakója.
A pókok testmérete és az általuk elejtett zsákmány nagysága között szoros kapcsolat nincs. A hálószövő pókok általában nagyobb testű zsákmányt is képesek megfogni és legyőzni. Áldozataikat a rovar megbénítására is alkalmas méreganyaggal pusztítják el.
A méregmirigyek a szájszerveken nyílnak. Az idegmérget és emésztőnedveket is tartalmazó méreganyag rendszerint csak néhány perc múlva kezd hatni. Ez az oka annak, hogy egyes pókok a marás után általában a háló középpontjába visszahúzódnak és zsákmányukhoz csak akkor térnek vissza, ha az már mozdulatlanul csüng a hálóban.
Táplálkozásuk mindig külső emésztéssel történik, mert egyetlen pók sem képes nagyobb táplálékdarabot lenyelni, ezért valamennyi a szája előtt feloldja zsákmánya összes emészthető anyagát és ezt a folyékony táplálékot szívja fel. Miután testükbe igen sok táplálékot képesek elraktározni, ezért akár hónapokon keresztül is tűrik az éhezést.
Kártételükkel kapcsolatban tévhitek keringenek. A pókoktól való félelem tudatlanságon alapszik, ugyanis az a szóbeszéd, hogy valakit „megmászik a pók” és vörös, fájdalmas kiütéseket kap, csak népies babona, minden alap nélkül, hiszen még az alvó embert sem támadják meg.
A hazánkban élő fajok (pl. zugpókok stb.) gyakorlatilag ártalmatlanok. Csáprágóikkal – melyeket csak szorult helyzetben (megfogáskor, vagy ráfekvés esetén) használnak – az ember vastag bőrét nem tudják átvágni, legfeljebb csak kis duzzanatot okoznak. A melegégövi országokban élők között találhatók az emberre is veszélyes fajok, pl. fekete özvegy (Latrodectus mactans), de ezek sem támadják meg az embert. A pókok nem károsak, sőt a lakásunkban levő rovarok (pl. hangya, szúnyog, légy) összefogásával még hasznot is hajtanak.
Tartalom

Közönséges vakondok
(Talpa europea)

Tartalom
Mindenütt megtalálható, ahol laza szerkezetű, nedves és rovarokban gazdag talaj van. Élelemkeresés közben ásott járatai és túrásai gyakran a kiskertekben is fellelhetők. Egyike az általánosan elterjedt, de mégis alig ismert állatainknak.

Áttekintés

13-18 cm nagyságú, henger alakú testét sűrű, bársonyos, csillogó, rövid, fekete szőr borítja. Testének alakja kitűnően alkalmazkodik a föld alatti életmódhoz. A „henger” elülső végén fúró fejéhez hasonló ormánnyá nyúlt orra meredezik. Mellső végtagja hatalmas, 5 erős karommal ellátott izmos ásólábakká alakult. Szőrzetének különleges, minden irányban elhajló szerkezete teszi lehetővé, hogy járataiban előre és hátrafelé egyaránt gyorsan képes haladni.



Szemgolyója igen kicsi, csaknem vak, de a fényerősség változását észleli. Bár fülkagylója nincs, és fülnyílását szőrzet fedi, mégis egész jól hall. Szaglása kitűnő, orra tapintásra is szolgál.
Szaporodásáról keveset tudunk, vemhességi ideje sem kellően ismert. Évente egy alkalommal, általában márciusban, áprilisban párzik és az erre készített föld alatti fiadzó kamrában 3-7 vak, csupasz kölyköt ellik. Bonyolult járatrendszerének valamely növényi részekkel puhára bélelt helyén neveli utódait.
Magányosan él. Életének minden mozzanata a földfelszín alatt a maga ásta, felszínhez közeli labirintus-szerű járataiban zajlik. Egy-egy nagyobb földkupac alatt van a fészek központja, ahonnan szellőztetést biztosító járatok vezetnek a felszínre. Fészkét fűvel, lombbal és apró gyökerekkel béleli ki. Innen indulnak életterét behálózó vadászjáratai, melyek nyomát a felpúposodott föld jelzi. A vakondtúrás az a felesleges föld, amelyet az állat a járat kiásása során maga mögött a felszínre dob. Téli álmot nem alszik, ilyenkor csak a mélyebben fekvő fagymentes helyekre húzódik vissza. 3-4 évig él.
Semmilyen növényt nem eszik! Kizárólag rovarokkal, azok lárváival táplálkozik. Napi tápanyagszükséglete megegyezik saját, 100-150 grammos testsúlyával. Az éhezést nehezen tűri, ha 1-2 órát nem eszik, igen nyugtalan. Télre élelmiszert tartalékol, fészkében általában földi gilisztákat gyűjt össze, amelyeket harapással tesz mozgásképtelenné.
A fiatal állat önállóvá válása után elhagyja szülőhelyét és új területen telepszik meg, abban a kertben, ahol korábban sosem látták, egyszer csak megjelenik.
Kártétele abból adódik, hogy feltúrja az ágyásokat, kitúrja a palántákat, megbontja a pázsit felületét. A kertek gazdái nem szeretik, sok esetben üldözik. Túrásai viszont azt mutatják, hogy azon a területen, ahol megjelenik a talajban igen sok a rovarlárva, hernyó és csiga. Jelenléte tehát igen hasznos, mert az általa naponta elfogyasztott, testsúlyával megegyező mennyiségű talajlakó a kerttulajdonos számára sokkal nagyobb kárt okoz, mint a vakondok.
Tartalom




Az oldal az "Az egészségügyi kártevők biológiája és az ellenük való védekezés" (dr. Erdős Gyula - dr. Koncz Ágnes - Gállfy György) című jegyzet anyagának a felhasználásával készült.