Különleges kártevők
Tartalom
Ruhamoly
Szűcsmoly
Szűcsbogár
Gyapjúbogár
Igazi múzeumbogár
Nagy múzeumbogár
Pusztító múzeumbogár
Kis kopogóbogár
Házi cincér
Szíjácsbogár
Ászkák
Fonálférgek
Meztelencsigák
Penészevő gabonabogár
Nyest
Görény
Százlábúak-ezerlábúak
Pókok
Közönséges vakondok
Különleges Kártevők
Textil- és szőrmekártevők
Világszerte elterjedtek olyan rovarok, amelyeknek
lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú,
szőrme és toll legfontosabb károsítói. Fénykerülők. Aktív és passzív
úton egyaránt terjednek.
Legnagyobb ártalmat a különféle molyok, illetve bogarak okozzák.
Molyok
A molyok közül a ruhamoly kártétele a leggyakoribb, de alkalmilag a szűcsmoly is megjelenhet.
Áttekintés
Teljes átalakulással fejlődnek. Évente több nemzedékük van. Csak a lárvák károsítanak.
Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú,
valódi selyemből készült ruhaanyag, filc, perzsaszőnyeg) szőrmében,
ágytollban, szőrrel tömött matracokban, gyapjú- és textiltároló
helyeken, ruharaktárakban fordulnak elő, ritkábban állati eredetű
termékekben és takarmányban is megtalálhatók.
Ruhamoly
(Tineola bisselliella)
Tartalom
5-8 mm hosszú rovar, kiterjesztett szárnytávolsága 10-16 mm. Feje
borzas. Mindkét szárnya hosszúkás, keskeny, kihegyezett. Az első szárny
teljesen rajzolatmentes, világos, kissé csillogó, selymes, vagy
áttetsző-szalmasárga színű. A hátsó szárny fehéres, hosszú pillákkal.
A nőstény egyesével több, mint 200 parányi petét helyez el olyan
anyagra (textil, gyapjú, szőrme, toll), amely később lárvájának
táplálására szolgál. A 8-10 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő
lárva a tápanyagból lakócsövet készít, amelyet hely-változtatáskor
mindig magával visz. A lárva teste szürkésfehér, feje sötétbarna, lába
és pontszeme nincs, rágókészüléke különösen jól fejlett. A vedlések
száma és fejlődésük időtartama a tápanyagtól is függ.
A lárva teljes fejlődése elérése után a lakócsövön belül bebábozódik. A
7-8 mm nagyságú, sárgás báb sötét, háborítatlan helyeken, hosszabb
ideig tárolt anyagokban, kárpitozott bútorok mélyedéseiben, szőnyegek és
szekrények alatt lelhető fel. Teljes fejlődési időtartama
szobahőmérsékleten 2-3 hónap.
A molylepke a helyiségekben májustól kezdve egész napon át repül.
Évente általában két nemzedéke van, de jó meleg, központi fűtéses
helyeken 4 is lehet.
A háztartások egyik leggyakoribb textil- és szőrmekártevője.
Tartalom
Szűcsmoly
(Tinea pellionella)
Tartalom
9 mm hosszú, borzas fejű lepke, kiterjesztett szárnytávolsága 11-17
mm. Mindkét szárnya megnyúlt, tojásdad alakú. Az elülső szárnyak
sárgásszürkék, sárgásbarnák, mintázatuk elmosódott, 2-3 fekete folttal. A
hátsó szárnyak világosabbak, aránylag hosszú pillázattal.
A nőstény petéit egyesével helyezi el a tápanyagokon. A kikelt lárva
testét körülvevő lárvatokot készít, állandóan a lárvatokban él, melyet
magával hord és veszély esetén abba azonnal visszahúzódik. A
pergamenszerű lárvatokot kívülről különböző összerágott anyagokkal fedi
be, így annak színe a környezet színével megegyezik. Mivel a hernyó
rágási helyét gyakran változtatja, és a lárvatokot is állandóan bővíti,
ezért a lárvatok színe változhat. Bebábozódás céljából felfelé vándorol a
falakon, majd egy sötétebb helyen a felülethez ragasztja magát.
A molylepke általában melegben repül. Évente két nemzedéke van és a második nemzedék lárvái telelnek át.
A szabálytalan rágások a szőrme- és gyapjúanyagokon jól észrevehetők, sőt azokon a lárvatok is gyakran felfedezhető.
Bogarak
Legnagyobb jelentősége a szűcs- és a gyapjúbogárnak, illetve a múzeumbogaraknak van.
Áttekintés
Teljes átalakulással fejlődnek. Legtöbb esetben csak a lárva károsít.
A legkülönfélébb állati eredetű anyagokban (gyapjú, selyem, toll, szőrme, nyersbőr, szárított hús) fordulnak elő.
Tartalom
Szűcsbogár
(Attagenus pellio)
Tartalom
4-5 mm nagyságú, ovális alakú, finom szőrzetű.
Lárvája hátrafelé keskenyedő, testvégén világosbarna, hosszú
szőrpamaccsal. A lárva kifejlődve farokszőrzet nélkül 9-10 mm hosszú.
Fejlődése egy évig tart.
Szabadban él, élénk mozgású, de érintésre holtnak tetteti magát.
Kárpitozott bútorokon is fellelhető.
A molyrágással ellentétben nyomukban szövedék nem látható.
Tartalom
Gyapjúbogár
(Attagenus piceus)
Tartalom
3-4,5 mm nagyságú, barna, vagy fekete, alul sárgásan szőrös.
A nőstény a táplálékul szolgáló anyagra, csomókban 40-50 petét helyez el. A lárva
12 mm hosszú, sötétbarna. Hosszúkás testét sűrű, rövid szőrzet
borítja, a testvégen pedig világosbarna, hosszú szőrökből álló pamacs
található. Kedvezőtlen környezeti feltételek mellett a fejlődés 1-3 évig
eltarthat, de fűtött helyiségben általában 1 év.
Szemes gabonában, növényi őrleményekben szárított tésztafélékben,
dohányáruban, hal- és csontlisztben, valamint tojásporban is
megtalálható. Szabadban virágokon és madárfészkekben is fellelhető.
Múzeumbogarak
Közös jellemzőjük, hogy a fiatal egyedek párzás előtt
virágokon a szabadban élnek, és a helyiségbe kizárólag aktív úton,
berepüléssel jutnak be. Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet. A
rovargyűjtemények félelmetes károsítói, amit teljesen elpusztítanak,
szétrágnak.
Tartalom
Igazi múzeumbogár
(Anthrenus museorum)
Tartalom
2-3,5 mm nagyságú, megnyúlt ovális alakú. Testfelülete feketén pikkelyes szétszórt sárga foltokkal, alul jórészt fehér.
A nőstény a károsítandó anyagra helyezi el petéit. A lárva egész teste szőrözött, amely felül barna, alul sárgásfehér.
A szárított gyógynövényekben, állati eredetű takarmányokban és kárpitozott bútorokban is előfordul.
Kizárólag a lárva károsít. A megtámadott anyagokon, a textíliákon
lyukakat fúrnak, a szőrmékben foltokat rágnak, a rovargyűjteményeket
teljesen szétrágják. A fertőzött tárgyakon levedlett üres lárvabőrök
találhatók.
Tartalom
Nagy múzeumbogár
(Anthrenus scrophulariae)
Tartalom
3-4,5 mm nagyságú. A szárnyfedőkön oldalt szélesebb fehér pikkelyezettség alakul ki, fekete foltokkal.
Lárvája olajbarna feketésbarna szőrözöttséggel, a testvégi szőrnyaláb
nyílszőrei igen kihegyezettek. A kifejlődött lárva 5 mm is lehet.
Elsősorban textílipari anyagokban, termékekben (szőnyeg) fordul elő,
de a rovargyűjteményekben is megtalálható. Kimondottan házon belüli
károsító. A textíliákon lyukakat fúr. A fertőzött tárgyakon levedlett
szőrös lárvabőrök utalnak a fertőzésre.
Tartalom
Pusztító múzeumbogár
(Anthrenus verbasci)
Tartalom
1,8-4 mm nagyságú rovar. Teste felül barnásfekete, fedőin okkersárga, vagy fehéres rajzolattal, alul fehér, vagy szürke.
Nősténye a károsítandó anyagra egyesével átlagosan 20 petét helyez el.
A lárva 4-5 mm hosszú, világos szőrözöttségű, a fejen főleg lefelé álló
szőrökkel. A lárvák az utolsó lárvabőrben ősszel és tavasszal
bábozódnak be. Fejlődési idejük átlagosan 1 év.
Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet. A fiatal bogarak párzás előtt a szabadban virágokon élnek.
A legkülönbözőbb növényi és állati eredetű anyagokban (gabona,
szárított gyógynövény, húsipari termék, gyapjú, bőr) előfordul, de
kárpitozott bútorokban is megtalálható. Leggyakrabban a zavartalan,
háborítatlan helyeken, lomtárakban rovargyűjteményekben szaporodik el.
A megtámadott anyagokon, a textíliákon lyukakat fúrnak, a szőrméken
foltokat rágnak. A fertőzött tárgyakon levedlett, üres, szőrös
lárvabőrök találhatók.
A fertőzés minden évben újból kezdődik.
Farontó rovarok
A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek
födémgerendáit, tetőszerkezetét, a szarufát, a gerendákat, a
székoszlopokat, ablakok tokszerkezetét; a padlózati faanyagok közül a
vakpadlót, a párnafát, és a tölgy parkettát, egyes esetekben pedig
használati tárgyakat, különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják.
A farontó rovarok egy része – a farontó gombákhoz hasonlóan – csak a
fenyőféléket, vagy csak a lombos fákat támadja meg, más részük viszont
bármely fában élhet, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek számára csak
egy megadott fafaj kedvező, de válogathatnak a fa különböző részei
között is. A faanyag alkotórészeit táplálkozásukhoz, szaporodásukhoz,
fejlődésükhöz használják fel, de az védelmüket is szolgálja.
Biológiai sajátosságok
Elsősorban a lárvák a fapusztítók. A megtermékenyített
nőstény petéit rendszerint a fa kérge alá, annak résébe, repedéseibe,
sebzési helyeire rakja, illetve az erre a célra készített furatokba,
esetleg a már meglévő rovarjáratokba helyezi el, táplálékban gazdag
helyre, ahol azokat viszonylag védettnek tekinti.
A petéből rövidebb-hosszabb idő után kibúvó, állandó rágással
táplálkozó lárva igen erős, fogazott szájszervével a fában alagútszerű
járatokat, ún. rágásmeneteket fúr. A faforgács darabokat apró
részecskékké dörzsöli szét, amelyek bélcsatornáján áthaladva igen finom
szemcséjű anyagként, ún. furatlisztként marad vissza. A lárva a
faanyagot közvetlenül, vagy a vele együtt élő szervezetek, így
leggyakrabban a farontó gombák közvetítésével táplálkozásra használja
fel. A lárvaállapot általában egy-két évig tart, majd ezt követően a
lárva megfelelő helyet, ún. bábbölcsőt készít magának, abban bebábozódik
és néhány hét múlva kifejlett rovarként az általa kialakított kirepülő
nyíláson (röplyukon) keresztül elhagyja a fát.
A peterakástól a kifejlett rovar megjelenéséig tartó idő rendkívül
változó, adott fajra jellemző tulajdonság, de attól is függ, hogy a
lárva milyen környezeti tényezők, hőmérséklet- és nedvességviszonyok
között fejlődött, valamint milyen minőségű és mennyiségű táplálék állt
rendelkezésére.
A fa keményítő- és fehérjetartalma a lárvák fontos tápanyagai, melyek
hiányában képtelenek a fejlődésre, csökkent keményítőtartalom esetén
pedig a fejlődés ideje növekszik meg jelentősen. A farontó rovarok
többsége szoros kapcsolatban él különböző baktériumokkal és gombákkal,
amelyek a fa sejtfalának lebontásával segítik a lárvák
táplálékszükségletének biztosítását. A nedvességtartalomnak ugyancsak a
táplálkozás szempontjából van jelentősége. A nedvességigény fajok
szerint eltérő, de a lárvák életkorától is függ, így pl. a fiatal lárvák
számára a nagyobb nedvességtartalom a kedvezőbb, ha viszont a faanyag
nedvességtartalma csökken, táplálkozásuk és kártételük lelassul.
A farontó rovarok életében a hőmérsékletnek fontos szerepe van, ami a
peték és lárvák fejlődésének időtartamát meghatározza. Életműködésük
átlagos hőmérsékleti tartománya 10-40 °C között van. Tartós meleg a
lárvák kimerülését, elernyedését, majd lassú pusztulását okozhatja,
magasabb, 55 °C feletti hőmérséklet pedig gyorsan elöli őket. A hideg
dermesztő hatásával szemben viszont kisebb érzékenységet mutatnak.
Nagyobb fagy pusztulásukat okozhatja, azonban a mérsékelt hideget a
hazai fajok jól elviselik, és a hideg okozta merevség a meleg időjárás
beköszöntével megszűnik. A lárvákat a hőmérsékleti változásokkal szemben
a faanyag rossz hővezető tulajdonsága védi. A túlságos hideg és meleg
leginkább a kéreg alatt élő lárvákat érinti. Minél mélyebben él a lárva a
megtámadott faanyagban, annál nagyobb a védettsége a hőmérsékleti
változások káros hatásával szemben.
A kirepülési nyílás mérete és formája, valamint a furatliszt állaga elősegíti a károsító rovarfaj meghatározását.
Hazai viszonyok között a kopogóbogarak közül a kis kopogóbogár, a
cincérek közül a házi cincér, a falisztbogarak közül pedig a
szijácsbogár jelentősége a legnagyobb.
Tartalom
Kis kopogóbogár
(Anobium punctatum)
Tartalom
Háziasodott rovar, amely főleg a védett terekben levő fenyőfélék és
lombos fák anyagát támadja meg. Az épületek párásabb, hűvösebb
helyiségeiben az ajtó-, ablaktokokon, lambériákon, lépcsőkorlátokon,
bútorok fallal, vagy padozattal érintkező részein, pince nélküli
földszinti helyiségek padlózatán, a födémgerendákban, illetve nem
megfelelően fűtött régi kastélyokban, templomokban, múzeumi raktárakban
fordul gyakran elő.
Az épületek megmunkált és beépített faanyagának, a fából készült
rendkívül értékes múzeumi tárgyaknak (pl. faszobroknak, régi bútoroknak)
legveszélyesebb károsítója.
A rovar népies elnevezése „halál órája” onnan ered, hogy a kifejlett
rovarok nászidőben egymás hívogatására fejüket a fához ütögetve
jellegzetes kopogó hangot adnak.
Ezt a szobák éjszakai csendjében a régi bútorokból hallatszó misztikus
hangot tekintik a halál órája ketyegésének. A hangnak azonban semmi
köze sincs a halálhoz, hacsak az nem, hogy az ilyen rovaroktól
megtámadott öreg bútorok élete forog veszélyben.
A 3-5 mm hosszú, sötétbarna színű rovar megtermékenyített nősténye a
kirepülési nyíláson keresztül tér vissza a fa belsejébe, ahol petéit
többnyire kis csomókban rakja le, de azokat a résekben is elhelyezheti. A
lárvák a petéből 2 hét múlva kelnek ki, és azonnal megkezdik
alagútépítő munkájukat. Élettevékenységüket a fán található lyukakból
kihulló finom, laza, lisztszerű rágcsálék jelzi. A lárvák fejlődési
ideje általában 1 év, de kedvezőtlen körülmények között 2-3 év, sőt
ennél hosszabb is lehet.
Legkedvezőbb számukra a 22-23
oC hőmérséklet, és a 20-25 % nedvességtartalmú fa. A gombával fertőzött fában a lárvák fejlődési ideje rövidebb.
A lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be, majd 2-6 hetes
bábnyugalom után a kifejlett rovar az 1-2 mm-es, kör alakú kirepülési
nyíláson keresztül hagyja el a fát. A kifejlett rovar csak 2-4 hétig él,
kitartóan és igen jól repül, ezért nagy távolságra is képes eljutni.
Mint háziasodott rovarfajnak határozott rajzásideje nincs, de legnagyobb
számban általában április-augusztus között fordul elő.
A lárvák a fát alaposan összerágják, átfúrják. A fertőzésre általában a
megtámadott fa felületén mutatkozó, sötétnek tűnő apró röplyukak,
esetleg a lyukakból kihulló furatliszt figyelmeztetnek, de jelenlétükre
nem ritkán már csak a fa pusztulása utal.
Az épületekbe leggyakrabban a fertőzött anyaggal kerül be, de alkalmanként oda be is repülhet.
Tartalom
Házi cincér
(Hylotrupes bajulus)
Tartalom
Lakóházak, hétvégi házak, lakások kizárólag fenyőből készült
faanyagaiban, az erősen felmelegedő helyeken, elsősorban a
padlásterekben igen gyakran fordul elő. Hazánkban a beépített
fenyőféléknek, különösen a padlástér tetőgerendázatának, az ajtó- és
ablaktokoknak legveszedelmesebb károsítója, de néha a bútorokat sem
kíméli.
A 10-20 mm hosszú, szürkésfekete színű rovar megtermékenyített
nősténye a peterakásra alkalmas faanyagot szaglószerve segítségével
hosszabb keresés után találja meg. Petéit kis csomókban a faanyag
repedéseibe, pórusaiba helyezi. A lárvák a petéből két hét múlva kelnek
ki, és először a fa puhább részeiben fúrnak járatot. A lárvák
fejlődéséhez a fa 25-30 %-os nedvességtartalma és a 28-30
oC hőmérséklet a legkedvezőbb.
A lárvák fejlődési ideje igen hosszú, általában 2-5 évig tart, és elsősorban a táplálék fehérjetartalmától függ.
Évszázados faszerkezetekben ritkábban telepszik meg, mert a régi
faanyagok alacsony fehérjetartalma nem biztosít számára e fontos
tápanyagból elegendő mennyiséget.
A 20-30 mm nagyságú lárva előkészíti kirepülési nyílását, majd bölcsőt
alkot. Ez tulajdonképpen egy kitágított járatrész, amelynek végét
rágcsálékkal tömi el. Ezen kívül csak egy igen vékony, 1-2 mm nagyságú
faréteg választja el a külvilágtól. A fa külső felülete ilyenkor még
sértetlen. A 3 hetes bábállapot után a bábból kikelő kifejlett rovar még
egy ideig a bábbölcsőben marad, majd 5-7 nap múlva a fa vékony felületi
rétegét átrágja, és a 4-6 mm nagyságú, ovális alakú repülési nyíláson
keresztül hagyja el a fát.
A rovar teljes kifejlődési ideje általában 4-5 év, de 10-20 év is
lehet! A kifejlett rovarok jól repülnek, de csak igen rövid ideig, 20-30
napig élnek. Leggyakrabban július-szeptember között fordul elő.
A tartószerkezet összefurkálásával és ezáltal teherbíró képességének
csökkentésével jelentős gazdasági kárt idéznek elő. A fertőzés a fán
található röpnyílásokból, az azokból kihulló nagy mennyiségű
furatlisztből gyakran már túl későn ismerhető fel. Károsítására a lárvák
rágcsálásakor hallható percegő hang is felhívhatja a figyelmet.
Lakóházakba rendszerint a fertőzött faanyaggal kerülhetnek be, de a kirajzó rovarok oda be is repülhetnek.
Tartalom
Szíjácsbogár
(Lyctus linearis)
Tartalom
Új épületek, lakások frissen lerakott parkettáiban, szegélyléceiben
fordul elő. Világszerte elterjedt, hazánkban is gyakori faj.
A 2-6 mm nagyságú, sárgásbarna színű rovar nevét onnan kapta, hogy
kizárólag a fa külső részét, a szijácsot károsítja. A megtermékenyített
nőstény petéit egyesével, vagy csomókban, hosszú tojócsövével a faanyag
edényeibe, néha a parketták réseibe helyezi. A petékből a lárvák 2-3 hét
múlva kelnek ki, és egy évig tartó fejlődési idejük alatt járataikat a
rostokkal párhuzamosan fúrják. A nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat
kiválóan tűri (legkedvezőbb számára a faanyag 11 %-os
nedvességtartalma), de a szárazságot is jól elviseli.
A 4-5 mm hosszú lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be,
és a kifejlett rovarok az 1-2 mm nagyságú kerek röplyukakon keresztül
jutnak a szabadba.
Rövid ideig, 1 hétig él. Tömegesen március-május között fordul elő,
amit minden valószínűség szerint a hőmérséklet határoz meg.
Rágásával a száraz fa szíjács részét porrá őrli, szitává lyuggatja,
így az használhatat-lanná válik. A fertőzésre a fán található röplyukak
és a furatliszt hívja fel a figyelmet. Gyakran az ablakok körül mászkáló
rovarok is azt jelzik, hogy szijácsbogárral fertőzött faanyag van a
háznál.
Lakásokba a rossz minőségű, nem megfelelően hőkezelt, vagy tárolás közben fertőződött parkettával, szegélyléccel hurcolják be.
Tartalom
Ászkák
(Isopoda)
Tartalom
A rákok legsokoldalúbb csoportja, a Földön szinte mindenütt
megtalálhatók. A legtöbb faj alakja többé-kevésbé félhengeres,
hosszúkásan ovális. Kutikulájuk erősen meszes és általában pigmentált.
Fejük az első torszelvényen fejtorrá nőtt össze, melyen egy pár
összetett szem van. Mindkét csáppárjuk egyágú, rajta rendszerint sokízű
ostor található. A legtöbb fajnak harapó szájszerve van. Háti
torszelvényei szabadon állnak, rajtuk rendszerint pálcaszerű járólábak
ülnek. Potrohuk viszonylag rövid.
A szárazföldi ászkáknál a kopoltyúlégzés visszaszorult, és előtérbe
lépett a gázcsere a viszonylag nagyobb páratartalmú levegőből.
Eredetileg váltivarúak. Számos fajra jellemző, hogy a fiatal állatok
ivarszervei tökéletesen azonosak, és akár hím, akár nőstény is lehet
belőlük.
Áttekintés
Az
érdes pinceászka (
Porcellio scaber) 11-16 mm hosszú, egyszínű, sötétszürke hátán rendezett, érdes szemölcssorok vannak.
A
foltos pinceászka (
Oniscus asellus) 15-18 mm
hosszú, teste hasi oldalán lapos, háta domborodó. Nem tud teljesen
összegömbölyödni. 7 pár egyforma lába van. Sötét-, vagy ólomszürke, a
hát közepén és oldalán világosabb foltokkal.
Petékkel szaporodnak, éjjel tevékenyek.
Nedvdús, húsos terményeket (burgonya, hagyma, répa, káposzta,
gyökérzöldség, gyümölcs) fogyasztanak. A gyökerekben, gumókban
kisebb-nagyobb szabálytalan alakú üregeket, a leveles növényrészeken
változó alakú karéjokat, lyukakat rágva károsítanak.
Aktívan és passzívan egyaránt terjedhetnek.
Főleg páratelt környezetben, üvegházakban, pincékben,
zöldség- és gyümölcstároló helyeken és üvegházakban fordulnak elő, de
alkalmilag a szabadban is fellelhetők.
Tartalom
Fonálférgek
(Nematoidea)
Tartalom
Részben korhadó anyagokkal táplálkoznak, részben parazita életmódot folytatnak.
Egyesek a növényeket belső parazitaként károsítják oly
módon, hogy a növény nedveivel táplálkozva tápanyagait elvonják.
Alig 1 mm nagyságú, áttetsző, fonálszerű testű állatok.
Váltivarúak, rendszerint petékkel szaporodnak. Testhosszuk általában a
testszélesség 50-szerese.
Évente több nemzedéke lehet, a nyári hónapokban egyik nemzedék a másikat követheti.
Általában sokféle terményen élnek. A lárva és a féreg
egyaránt károsít. A fertőzés általában körkörös foltokban jelentkezik. A
raktározottak közül a nedvdús, húsos terményekben (hagyma, zöldség),
leginkább azonban a burgonyában fordulnak elő, de különösen a
dísznövénytermesztésben jelentenek veszedelmet, melyet növel, hogy
parányi termetük következtében nehezen, vagy egyáltalán nem vehetők
észre. Veszélyes károsítók. Elszaporodásukat csak az általuk előidézett
megbetegedésről, elváltozásról állapíthatjuk meg.
Kizárólag passzív úton kerülnek a raktárakba behurcolásra.
A növény a szaporítóanyag (pl. vetőgumó, hagyma, dugvány
stb.) útján is fertőződhet, és ilyenkor a féreg lárvája a növény sebzett
részén keresztül hatol be. A férgek a burgonyagumóban, a héj alatt
kisebb, 5-10 mm átmérőjű, nem mélyre hatoló, barna színű elroncsolódást
okoznak. Raktározás alatt a férgek (nagyobb hőigényük következtében)
komolyabb mértékben csak kora ősszel, késő tavasszal, vagy igen
felmelegedett prizmákban károsítanak. Kisebb kártételeivel azonban
gyakran találkozunk, amit esetleg más károsító rovására írnak.
Kártételük másodlagos fertőzések, baktériumos megbetegedések megindítója
lehet. Elnevezésük az általuk fertőzött növényi részhez kötődik.
Gyakorlati jelentősége miatt a burgonyagumó-és a szár-fonálféreggel foglalkozunk.
Burgonyagumó-féreg
(Dythilenchus destructor)
Parányi, 0,8-1,4 mm hosszú, áttetsző, hengeres alakú, karcsú testű, farokcsúcsa lekerekített.
A nőstény kora ősszel általában 100 petéjét a kiültetett
gumókba rakja le, de a peték fejlődése csak tavasszal indul meg. A
lárvák május végén, június elején kelnek ki, először a gumóhéj alatt
táplálkoznak, a sejtnedvet szívják, fehérje- és szénhidrátbontó enzimet
juttatva a szövetekbe.
A lárva és a féreg a kiszáradásra, illetve a hidegre
rendkívül érzékeny. Raktárakban, a burgonyagumókban a fejlődésben levő
lárva is áttelelhet.
A gumón kezdetben sárgás, később barnás folt jelenik meg,
amely idővel nagyobbodik, és sötétebbé válik, selymes, bársonyos
tapintású lesz, majd a barna folt alatt a gumó húsa besüpped. A gumót
kettévágva az egészséges és károsított réteg határán fonálférgek
nyüzsögnek. A féreg kártétele iránt a kései burgonyafajták általában
fogékonyabbak, mint a koraiak.
Szár-fonálféreg
(Dythilenchus dipsaci)
Igen apró méretű, 1-1,5 mm hosszú, hengeres, üvegszerűen áttetsző, kígyó alakú féreg. Farka rövid, csúcsa hegyes.
A nőstény nagyszámú (200-250) petéjét a növényekben helyezi
el, majd a kikelő lárvák rövidesen a növény vegetatív részeibe
szétvándorolnak. A lárvák egy része a talajba kerül, más részük a sejtek
között él a növényben, és az edénynyalábok mentén, a szárban
fokozatosan felfelé halad. A féreg mozgását és a táplálék megtalálását
vegyi inger irányítja.
A növényi maradványokban, vagy az élő növényekben levő lárva
telel át, és a féreg a tavasz végére fejlődik ki. A tartósan száraz,
aszályos időjárás ellen nyugalmi állapotba menekülve védekezik,
„beszárad”. A téli fagyot jól viseli.
A nedvdús, húsos terményeken kívül uborkában,
dinnyében, kukoricában, rozsban, zabban, komlóban és virághagymákban is
megtalálható.
Tartalom
Meztelencsigák
Tartalom
A test elülső részén a fej jól elhatárolódik, amelynek
hasoldali részén van a szájnyílás. A fejen négy tapogató található,
amelyek kinyújtott állapotban meglehetősen hosszúak.
A tapogatók végén ülnek a szemek. A legtöbb csigafajnak
lencsés szeme van, de ezek igen kis teljesítményűek. A csigák igen
érzékenyen reagálnak a fényviszonyok változására, amit nemcsak a
szemeik, hanem a bőrükben levő fényérző sejtek is érzékelnek.
Lassúságuknak megfelelően érzékszerveik nem különösen
fejlettek. Egész testfelületükön vegyi és mechanikai ingereket érzékelő
sejtek is megtalálhatók, a vegyi ingerek érzékelése segítségével
találják meg táplálékukat.
Legfőbb sajátosságuk, hogy testük hasi oldalán erőteljesen
fejlett, mirigyekben gazdag, izmos talp van, amely a helyváltoztatás
szerve. A csigáknak nyálkaelválasztó mirigyük van, az általa termelt
nyálkaszalagon, mint valami siklópályán haladnak előre.
Sok faj köpenye körül meszes héjat, ún. csigaházat visel, a héj azonban részben, vagy egészben vissza is fejlődhet.
Petéket raknak, sok faj kokonnak nevezett petecsomóját
kemény héj burkolja, és egy-egy ilyen kokonban több tucat, vagy akár
több száz pete is lehet.
Gyakorlati jelentőségük miatt három fajjal foglalkozunk.
Áttekintés
A nagy meztelencsiga
(Limax maximus) 100-200
mm nagyságú, megnyúlt testű, félhengeres csupasz csiga. A test hátulsó
harmada tarajos, bőrráncai erősek, durvák, hosszú, ellipszis alakúak.
Alapszíne változó, sárgásszürke, szürke, ritkábban sötétszürke, rendesen
barna, vagy fekete pettyekkel tarkázott. Háti pajzsa sűrű,
szabálytalanul foltos, márványozott.
Az óriás meztelencsiga
(Limax cinereoniger) 200-400
mm hosszú, taraja a test hosszának felén található. Alapszíne
leggyakrabban feketésszürke, vagy fekete, néha piros, sárga, esetleg
barna mintázatú. A pajzsa egyszínű, a test alapszínénél sötétebb.
A sárga pincecsiga
(Limax flavus) 80-110 mm hosszú,
bőre lágyabb, hátrafelé karcsúsodik. Alapszíne sárga, sötét narancs-
vagy borostyánkő-sárga. Az alapszínbe ágyazva sötétebb pontok láthatók. A
pajzs sárga, vagy sárgásszürke, számos, kerek, sárga, vagy részben
sötét folttal.
Egyszerre 12-15 petét raknak, élettartamuk alatt összesen
300-at. Fejlődésük 9-11 hónap. Mászó útjuk nyálkája élénksárga.
Fejlődési idejük 1,5-2 év, élettartamuk 2-3 év. Éjjeli
állatok, a nedves környezetet szeretik és ott is szaporodnak. Nappal
sötét helyen tartózkodnak.
Nedvesebb, párateltebb környezetben, pincékben, zöldség- és
gyümölcstároló helyeken fordulnak elő. Kedvező körülmények között
jelentős mértékben elszaporodhatnak.
A nedvdús, húsos terményeket (burgonya, gyökérzöldség,
káposzta, répa) károsítják. Rágásaik elég szélesek, néha üregesek.
Előszeretettel fogyasztják a burgonyát, de egyéb zöldségfélével (pl.
répa, gyökérzöldség, uborka, tök, káposzta és gomba), illetve
gyümölccsel is táplálkoznak. A húst és a cukrot is megeszik. A
károsított terményeken széles rágásnyomot hagynak.
Barlangokban, nedves odvakban, föld alatti lyukakban, ásott
kutak oldalán és pincékben fordulnak elő, de az élelmiszertároló
helyeken is megjelenhetnek.
Aktívan terjednek, a helyiségbe bevándorolnak, a raktárakba passzív úton is bekerülhetnek.
Tartalom
Penészevő gabonabogár
(Alphitobius diaperinus)
Tartalom
Baromfiólakban, illetve a takarmányok tárolási helyein és istállókból kihordott alomban fordul elő
Áttekintés
5-7 mm hosszú, teste lapos, tojásdad alakú, sötétbarna, vagy fekete színű. Szárnyait repülésre nem használja.
A nőstény 300 db ragacsos felületű petét rak a résekbe és
repedésekbe, amelyek nem vehetők észre, mivel a környezet pora hamar
belepi. A petékből a barna színű, kígyószerűen mozgó lárvák kb. 14 nap
alatt kelnek ki, majd bebábozódáskor az alomba több cm mélységig
befúrják magukat. Optimális környezeti feltételek, 35
oC hőmérséklet és 85-90 % relatív páratartalom mellett fejlődési ideje kb. 2 hónap.
Elsősorban az alom korhadó, rothadó anyagával, az alomra hullott
takarmányrészecskékkel és olajos magvakkal táplálkozik. A kissé penészes
táplálékot az azokon levő gombafonalak miatt előszeretettel fogyasztja,
ahonnan nevét kapta. A lárvák és a kifejlett rovarok dögökkel is
táplálkoznak.
Rejtett életmódot folytat, kerüli a fényt és a hideget. A kis mértékű
nyirkosságot kedveli, a túlságosan nedves környezetet azonban nem
szereti. Leginkább az alomban, vagy az alomba kissé betemetett tárgyak
(itatók, etetők) alatt található. Előszeretettel húzódik meg a padlózat
és a fal repedéseiben, réseiben, takarmánykeverő üzemekben a zsákok
alatt, illetve a baromfihullákban és a tojófészkekben. Számuk az alom
mélységével és korával emelkedik. Legkedvezőbb életfeltételeit a
szalmában találja meg, a faforgácsot nem kedveli. Az üres istállóban
hosszú ideig életben marad.
A takarmánnyal, azok csomagolóanyagával (zsákokkal), vagy az alommal
kerül passzív úton behurcolásra. Jelenléte a takarmány kedvezőtlen
tárolási viszonyaira és annak kezdődő penészesedésére utal. Elsősorban
azokon a helyeken szaporodik el tömegesen, ahol az almot hosszú ideig
nem bolygatják.
Kártétele abból adódik, hogy az épületek szigetelő
anyagait és fából készült részeit teszi tönkre. Az almot állandó
rágásával porítja, a fertőzött takarmányt állatetetésre alkalmatlanná
teszi. Különféle kórokozók átvitelével egyes állatbetegségek
terjesztésében is szerepe lehet.
Ragadozók
A ragadozók közül a menyétfélék külsőleg egymástól meglehetősen eltérő, közepes, vagy apró termetű, értelmes, energikus állatok.
Rendszerint magányosak, az év nagy részében még a hímek és a nőstények sem igen próbálnak közeledni egymáshoz.
Az udvarlás durva, a hím a párzás előtt egyszerűen nyakon ragadja a
nőstényt, majd később már semmi érdeklődést nem tanúsít a nőstény, vagy a
kölykök iránt. Testük erősen megnyúlt, lábaik nagyon rövidek. Fogazatuk
életmódjuknak megfelelő. Lekerekített fülkagylóik kicsinyek, alig
látszanak ki a szőrzetből. Rendszerint saját testüknél kisebb termetű
élő állatokkal táplálkoznak. A végbéltájékban valamennyi fajnál
védekezésre, riasztásra, vagy tájékozódásra szolgáló bűzmirigy
helyezkedik el, amelynek szaga az ember számára nem minden esetben
visszataszító.
Az ember környezetében néha-néha a nyest és a görény jelenhet meg.
Tartalom
Nyest
(Martes foina)
Tartalom
Védettsége miatt jelentős mértékben elszaporodott. Kifejezetten
vonzódik az emberi településekhez, ahol csűrökben és istállók padlásán
telepszik meg, de alkalmilag a kertes házak tetőterében is előfordul.
Áttekintés
Kb. 40 cm hosszú, 20 cm-es farka van, fehér és villásan elágazó torokfoltjáról ismerhető meg.
Igen szapora. Utódai rendszerint kora tavasszal születnek. A kölykök
vakok és süketek. 4 hónapos korukra viszont már végezni tudnak a
zsákmánnyal, elhagyják anyjukat és egyedül élnek. Könnyed és gyors
mozgású, szorongatott helyzetben ugrik, egyensúlyozását bozontos farka
jelentősen elősegíti. Nagy mancsán erőteljes karmok vannak, talpa
szőrös, ami jó fogást biztosít a fatörzseken és az ágakon. Végbélmirigye
váladékával és vizeletével jelöli meg ösvényeit a fákon, vagy a
talajon. Búvóhelye sziklahasadékokban, falak, kőrakások, rőzsekötegek
között és odvas fában van. Szívesen tartózkodik parkokban, kertekben és
bokrokkal benőtt sziklákon.
Alkonyatkor, vagy éjszaka indul vadászatra. Meleg bundája lehetővé
teszi, hogy a leghidegebb télben is elhagyja otthonát. Mindent
átvizsgál, ahol zsákmányt remélhet. Ha rábukkan a prédára, lerohanja és
átharapja nyakszirtjét. Zsákmánya általában a bokros területek kisebb
emlősei és madarai.
Rendszerint valamelyik közeli fa ágáról ugrik át a tetőre és onnan
halad ahhoz a nyíláshoz (pl. tetőablakhoz), amelyen át a padlástérbe
jut.
Kártétele abból adódik, hogy a padlásterekben megrágja a
faszerkezeteket, illetve éjszakai hancúrozásával és rágásával a
nyugalmat zavarja. A baromfiólak és a galambdúcok félelmetes rablója is
lehet, megöli a tyúkokat, elhordja a tojásokat.
A gépjárművek motorházába bejutva a vezetékeket rágják át.
Tartalom
Görény
(Mustela putorius)
Tartalom
Kifejezetten keresi az emberi települések közelségét, különösen olyan
helyeket, ahol baromfit tartanak. Természetes ellensége a patkánynak,
ezért régebben patkányirtásra előszeretettel idomították.
Áttekintés
60-65 cm hosszú, oldala világossárga, hasa, lába és farka
koromfekete. Vemhességi ideje 40 nap. A nőstény általában 5-6 kölyköt
hoz a világra. Veszély esetén az anya élete kockáztatásával is védi
utódait.
Gyakran telepszik meg az üregi nyúl kirabolt járataiban, a hörcsög
kissé tágasabbra átalakított tanyáján, a sziklahasadékokban, vagy
széltörte fák alatt, és csak ritkán készít saját maga számára önálló
föld alatti járatokat. A szabad természetben, vizek mellett, erdők sűrű
aljnövényzetében, bokros mezőkön rágcsálókkal táplálkozik, de elfogja az
üregi nyulat, megeszi a földön fészkelő madarakat, sőt a halakat és a
békákat is. Nem veti meg az érett bogyókat és a csonthéjas gyümölcsöket
sem. Járataiban előszeretettel raktároz táplálékot, egér- és
madárhullákat, tojásokat és különösen élő békákat, amelyek gerincét
átharapva teszi őket mozgásképtelenné.
Magányosan jár, kitűnően úszik, leggyakrabban a talajon mozog és csak
végső esetben mászik. Különösen a párzási időszakban, március-május
között hallatszik gyakran kurrogó, kaffogó, élesen visító hangja.
Bűzmirigyeit előszeretettel használja, üldözőit váladékával
lefröcsköli. Ezért a görény, mint az undorító szag jelképe ismeretes.
Olyan kellemetlen szagot képes árasztani, hogy az ember és állat
egyaránt óvakodik attól, hogy közeledjen hozzá, vagy üldözőbe vegye.
Emiatt más ragadozók, így pl. a rókák is tiszteletben tartják.
Kártétele a baromfiólak megdézsmálásából adódik.
Tartalom
Százlábúak – ezerlábúak
(
Chilopoda, Centipoda – Chilonatha, Millipoda)
Tartalom
Pincében, fáskamrában, de néha kertes lakásokban is előfordulnak, ahol igen ritkán a hasonló formájú homoki vaspondró (
Schisophyllum sabulosum), vagy a pirospettyes vaspondró (
Blaniulus guttalatus) is feltűnhet. A rovarokkal közeli rokonságban vannak és testük is sok szempontból hasonló hozzájuk.
Áttekintés
Méretük 10-110 mm között változik, hosszú, megnyúlt testükön a
lábak száma akár a százat is meghaladhatja. Utolsó lábpáruk általában
hosszabb, amelyet az állat maga után vonszol. Ez ostorszerű, és
zsákmányszerzési célt szolgál, mivel áldozatuk villámgyors
körülhurkolására alkalmas.
Homoki vaspondró
Szaporodásuk módja nem eléggé ismert. A nőstény petéit csomókban
összeragasztva a föld alatt helyezi el. A petecsomót váladékával
körülburkolja, amivel nemcsak a szükséges nedvességet biztosítja, hanem
az feltehetően a talajgombákkal való fertőzés megakadályozására is
szolgál. A petecsomót a nőstény őrzi és gondozza, hátoldalára
helyezkedve körülöleli. Ez idő alatt nem táplálkozik, kizárólag
ivadékait védi az esetleges támadókkal szemben. Az ivadékok fejlődése
30-40 napig tart. A kikelt fiatal állatok még több hétig az anya
gondozására szorulnak és annak testén mászkálnak, majd azt elhagyják és
önállóvá válnak.
Rejtett életmódot folytatnak, nappal a helyiségek réseiben,
repedéseiben, vagy a szabadban lombok, kövek és fák kérge alatt
tartózkodnak. Mivel a levegő páratartalmára különösen érzékenyek és
kültakarójuk a kiszáradástól csak kevéssé nyújt védelmet, ezért nedves,
nyirkos helyekre húzódnak be. Mindig az árnyasabb, sötétebb helyeket
kedvelik, a fényt kerülik. Éjjel élénkülnek meg, akkor igen gyors
mozgással indulnak vadászatra. Testüket váltakozva megnyújtják, vagy
összehúzzák, de olykor lábaik segítségével haladnak. Előrehaladásukat
testük oldalirányú, kígyózó mozgásával segítik. Maguk előtt mindig
ütögetik és tapogatják a talajt.
Ragadozók, rovarokkal és csigákkal táplálkoznak, de szükség estén
növényi tápanyagot is elfogyasztanak. Első lábpárukon hatalmas
méregmirigy van, melynek vezetéke a karom végén nyílik. A méreg
zsákmányszerzésre és védelemre egyaránt hatékony fegyver, amely a
gerinctelenekre, de gyakran a kisebb gerincesekre is halálos. A méreg
megbénítja, vagy azonnal megöli az áldozatot, amelyet az állat felaprít
és táplálkozásra előkészít. Zsákmányukról csak akkor szereznek tudomást,
ha csápjukkal megérintik.Ellenségeikkel szemben nemcsak
méregmirigyükkel, hanem harapófogószerűen működő, hátsó testvégükön levő
lábpárjukkal is védekeznek.
Az ember környezetébe bevándorolnak, és riasztó látványuk undort keltenek.
Véletlen megzavarásuk esetén az embert is megharaphatják, amely
azonban csak kis helyi duzzanatot okoz, így marásuk gyakorlatilag
veszélytelen.
Tartalom
Pókok
(Araneae)
Tartalom
Lakásban, pincében, garázsban, lépcsőházban, esetleg a lakóház külső
falfelületén fordulhatnak elő. Jelenlétükre az általuk készített
leheletfinom pókhálók hívják fel a figyelmet.
Áttekintés
Méretük változó, hazánkban általában az 1-20 mm nagyságú fajok fordulnak elő. Négy pár lábuk és 6-8 szemük van.
Jellegzetes tulajdonságuk, hogy a testük végén levő szövőmirigyekkel
hálókat készítenek. A mirigyet elhagyó, bonyolult fehérjéből álló
váladék a levegőn megszilárdul és húzás közben rendkívül rugalmas
fonallá alakul. Ez közlekedésükre is szolgál, magasabb szintről történő
leereszkedésre, veszély esetén pedig visszamászásra. Ugrás közben és
egyéb helyzetben is a fonal jelenti a biztonságot. A pókok fonalait népi
nyelven „ökörnyálnak” is nevezik. A fonalak különleges közlekedési
módnak tekinthetők, mivel ezek-kel a pókok sok kilométer távolságra a
szél segítségével eljuthatnak. Egyes fajok elterjedésében ennek
nyilvánvalóan nagy a szerepe.
A nőstények a lerakott petéket a fonálból készített szövedékbe
burkolják. A kikelő egyedek a fajtól függő fejlődési idő alatt alakulnak
át ivarérett példányokká. Érdekességük, hogy néhány faj hímje a
párosodás után elpusztul, néha pedig a nőstény falja fel a hímet párzás
után. Élettartamuk általában 1-2 év.
Hálójukban, vagy rejtekhelyükön (pl. repedésekben, lyukakban,
csövekben) élnek és onnan indulnak vadászatra. Kizárólag ragadozó
életmódot folytatnak, általában nem válogatósak, többségük rovarokat
fogyaszt. Zsákmányukat különböző módon szerzik, azokra lesből rohannak
és karomszerűen végződő lábaikkal ragadják meg, vagy hálóikkal fogják
össze. Egyes fonalak ragadósak, az áldozatot az megfogja, más fonalakon
viszont laza gubanc van, amelyben a zsákmány szőrei akadnak fenn.
A hálót a pókok fajukra jellemző módon a petéből való kibúvást követő első vedléstől kezdve életük végéig fonják, szövik.
A legismertebb és legszebb
kerekháló küllőkre kifeszített körkörös szálakból áll.
A küllők fonala sima, a csigavonalé viszont ragadós szemcséket
tartalmaz. A háló közepén sűrűbb szövésű terület van, ahol a pók
időlegesen tartózkodik, sőt egyesek a zsákmányukat is itt fogyasztják
el. Az egyik erősebb küllőszálat, vagy a központi térből külön
kivezetett fonalat nevezzük vezérfonálnak, amely a pók rejtekhelyéhez
vezet és ennek rezdüléséből észleli, hogy zsákmány került a hálójába. A
kerekháló jellegzetesen padláson, garázsban, vagy teraszok csővázain
található. A nem feltűnő
hurokháló kusza, sok helyen rögzített,
laza, hurkolt fonalakból áll, amely bokrok alján, zugokban,
sziklarepedésekben, mellékhelyiségek sarkaiban fordul elő. A
tölcsérháló (
csőháló)
vastag hálólap, melynek sarkához, vagy a közepéhez lefelé vezető cső
kapcsolódik, amelyben a pók tartózkodik és onnan rohan ki villámsebesen,
ha zsákmány kerül a hálóba. Ha támadás éri, a csövön át menekül el.
Ilyeneket pincék zugaiban, elhanyagolt szobák sarkaiban, bokrokon,
sziklarepedésekben, barlangok bejárati szakaszában láthatunk. A
vitorlaháló
sok kusza fonállal felerősített, sűrűn szőtt hálólap, melynek alsó
oldalán függeszkedik a pók és vár a hálóban megrekedő zsákmányra.
Elsősorban növényzeten, bokrokon és magasabb füveken fordul elő.
A hamar beporosodó háló hasznavehetetlenné váló „fogyóeszköz”, ezért a
pókoknak igen gyakran kell új hálót készíteniük, amely rendszerint a
régivel megegyező helyen, de annál valamivel magasabban található. Így
gyakran több hálót láthatunk néha egymás felett, de csak a legfelsőnek
van lakója.
A pókok testmérete és az általuk elejtett zsákmány nagysága között
szoros kapcsolat nincs. A hálószövő pókok általában nagyobb testű
zsákmányt is képesek megfogni és legyőzni. Áldozataikat a rovar
megbénítására is alkalmas méreganyaggal pusztítják el.
A méregmirigyek a szájszerveken nyílnak. Az idegmérget és
emésztőnedveket is tartalmazó méreganyag rendszerint csak néhány perc
múlva kezd hatni. Ez az oka annak, hogy egyes pókok a marás után
általában a háló középpontjába visszahúzódnak és zsákmányukhoz csak
akkor térnek vissza, ha az már mozdulatlanul csüng a hálóban.
Táplálkozásuk mindig külső emésztéssel történik, mert egyetlen pók sem
képes nagyobb táplálékdarabot lenyelni, ezért valamennyi a szája előtt
feloldja zsákmánya összes emészthető anyagát és ezt a folyékony
táplálékot szívja fel. Miután testükbe igen sok táplálékot képesek
elraktározni, ezért akár hónapokon keresztül is tűrik az éhezést.
Kártételükkel kapcsolatban tévhitek keringenek. A pókoktól való
félelem tudatlanságon alapszik, ugyanis az a szóbeszéd, hogy valakit
„megmászik a pók” és vörös, fájdalmas kiütéseket kap, csak népies
babona, minden alap nélkül, hiszen még az alvó embert sem támadják meg.
A hazánkban élő fajok (pl. zugpókok stb.) gyakorlatilag ártalmatlanok.
Csáprágóikkal – melyeket csak szorult helyzetben (megfogáskor, vagy
ráfekvés esetén) használnak – az ember vastag bőrét nem tudják átvágni,
legfeljebb csak kis duzzanatot okoznak. A melegégövi országokban élők
között találhatók az emberre is veszélyes fajok, pl. fekete özvegy (
Latrodectus mactans),
de ezek sem támadják meg az embert. A pókok nem károsak, sőt a
lakásunkban levő rovarok (pl. hangya, szúnyog, légy) összefogásával még
hasznot is hajtanak.
Tartalom
Közönséges vakondok
(Talpa europea)
Tartalom
Mindenütt megtalálható, ahol laza szerkezetű, nedves és rovarokban
gazdag talaj van. Élelemkeresés közben ásott járatai és túrásai gyakran a
kiskertekben is fellelhetők. Egyike az általánosan elterjedt, de mégis
alig ismert állatainknak.
Áttekintés
13-18 cm nagyságú, henger alakú testét sűrű, bársonyos,
csillogó, rövid, fekete szőr borítja. Testének alakja kitűnően
alkalmazkodik a föld alatti életmódhoz. A „henger” elülső végén fúró
fejéhez hasonló ormánnyá nyúlt orra meredezik. Mellső végtagja hatalmas,
5 erős karommal ellátott izmos ásólábakká alakult. Szőrzetének
különleges, minden irányban elhajló szerkezete teszi lehetővé, hogy
járataiban előre és hátrafelé egyaránt gyorsan képes haladni.
Szemgolyója igen kicsi, csaknem vak, de a fényerősség változását
észleli. Bár fülkagylója nincs, és fülnyílását szőrzet fedi, mégis egész
jól hall. Szaglása kitűnő, orra tapintásra is szolgál.
Szaporodásáról keveset tudunk, vemhességi ideje sem kellően ismert.
Évente egy alkalommal, általában márciusban, áprilisban párzik és az
erre készített föld alatti fiadzó kamrában 3-7 vak, csupasz kölyköt
ellik. Bonyolult járatrendszerének valamely növényi részekkel puhára
bélelt helyén neveli utódait.
Magányosan él. Életének minden mozzanata a földfelszín alatt a maga
ásta, felszínhez közeli labirintus-szerű járataiban zajlik. Egy-egy
nagyobb földkupac alatt van a fészek központja, ahonnan szellőztetést
biztosító járatok vezetnek a felszínre. Fészkét fűvel, lombbal és apró
gyökerekkel béleli ki. Innen indulnak életterét behálózó vadászjáratai,
melyek nyomát a felpúposodott föld jelzi. A vakondtúrás az a felesleges
föld, amelyet az állat a járat kiásása során maga mögött a felszínre
dob. Téli álmot nem alszik, ilyenkor csak a mélyebben fekvő fagymentes
helyekre húzódik vissza. 3-4 évig él.
Semmilyen növényt nem eszik! Kizárólag rovarokkal, azok lárváival
táplálkozik. Napi tápanyagszükséglete megegyezik saját, 100-150 grammos
testsúlyával. Az éhezést nehezen tűri, ha 1-2 órát nem eszik, igen
nyugtalan. Télre élelmiszert tartalékol, fészkében általában földi
gilisztákat gyűjt össze, amelyeket harapással tesz mozgásképtelenné.
A fiatal állat önállóvá válása után elhagyja szülőhelyét és új
területen telepszik meg, abban a kertben, ahol korábban sosem látták,
egyszer csak megjelenik.
Kártétele abból adódik, hogy feltúrja az ágyásokat,
kitúrja a palántákat, megbontja a pázsit felületét. A kertek gazdái nem
szeretik, sok esetben üldözik. Túrásai viszont azt mutatják, hogy azon a
területen, ahol megjelenik a talajban igen sok a rovarlárva, hernyó és
csiga. Jelenléte tehát igen hasznos, mert az általa naponta
elfogyasztott, testsúlyával megegyező mennyiségű talajlakó a
kerttulajdonos számára sokkal nagyobb kárt okoz, mint a vakondok.
Tartalom
Az oldal az "Az egészségügyi kártevők biológiája és az ellenük való védekezés" (dr. Erdős Gyula - dr. Koncz Ágnes - Gállfy György) című jegyzet anyagának a felhasználásával készült.